Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

A mezővárosok építészete

kori pusztító tűzvészek miatt előírta, hogy „...csak szilárd anyagból - kő és téglából szabad építeni, s a tetőzethez csakis tűzmentes anyagok: érez, cserép, palakő alkalmazhatók ..." Mindezen elővigyázatosság is hiába való volt viszont 1917-ben mikor május 21-én csaknem az egész várost elpusztította a tűzvész. Vízhiány miatt a kétségbeesett lakosok borral próbálták oltani a terjedő tüzeket. A korabeli fényképek is megörökítették az üres hordókat az üszkös romok között. A 18. század közepére tehető a Gyöngyös városképére oly jellemző, a napszámos réteg által lakott ún. zsákközök kialakulása. Ezek hosszú telkek, amelyeken az évszázadok folyamán 100-200 m mélységben 4-6 ház épült egymás mögé. Valószínűleg a családtagok építkeztek generációról-generációra ezeken a területeken. További városkép modernizálási kísérletként 1883-ban „3383 lépésnyi" aszfalt járda kerül a város fő útjaira a település déli végétől, majd a század végén aszfalt burkolatot kap az addig csak patakkővel kirakott piactér is. A főbb terek, utcák kikövezésével, járdák építésével jelentősen csökkent a városra oly sokáig jellemző sár- és portenger. Végül külön típust alkotnak az udvari, külső pincés lakóházak a felföldi mezővárosokban. Ez a változat elsősorban a zselléreknél volt általános, akik nem tudták egyszerre megépíteni pincés házukat, s csak utólag készíthettek kisebb boltozott lyukpincét a telekre. Ilyen a tájegységben újra leiépített eredetileg a 19. század elején épült Mádon bontott kapásház, melynek szoba-konyha-szoba-kamra beosztású lakóépületének udvarán csak 1870 után létesült pince. A felföldi mezővárosok építészetének sajátossága, hogy ugyan igen változatos a patak- vagy bányakőminőség, de a településekre egyöntetűen jellemző a kiváló falépítési és boltozástechnikai mesterségbeli tudás. A tűzvészek ellenére megállapítható, hog)' a 18. századtól az épületek nagy többsége szarufás-torokfás vagy állószékes tetőszerkezettel épült és fazsindely vag)' cserép fedést kapott. A tüzelőberendezéseknél a konyhai középkemence és a szabadkémény, valamint a szobai kívülfűtős kemence vagy táblás kályha vált általánossá az 1750 utáni időszakban. A mezővárosi polgárok magas igényszintjét jelzik az épületeken megfigyelhető egyéb jellemzők is. A födémek kidolgozottsága, a deszkák minősége, megmunkálása, illetve az egyes gerendák mérete is 69. A gyöngyösi iparosház bontásának részlete