Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

A kereskedelem

49. A mádi szatócsbolt lókat. Az üzletek kínálata igazodott a mezővárosi szükségletekhez, s az általában zsidó boltosnál természetes volt a kisebb-nagyobb hitelbe történő vásárlás. Egy ilyen üzlet korabeli berendezése látható a Felföldi mezőváros terére nyíló részén a mádi kereskedőháznak. A bortermelő vidékeken különösen szigorúan szabályozták a bor árusításának rendjét. Természetes, Az utcára nyíló bolt bútorzata és berendezése egy vidéki szatócsbolt állapotát vetíti elénk. Eredeti helyén a mádi házban már a 20. század közepén megszüntették a boltot, ajtaját befalazták, ezért egy tarcali szatócsbolt berendezése alapján állítottuk vissza bútorzatát. A bolti áru nem a múzeumokban látható színes díszdobozokból és kiállított üvegekből áll, hanem a hétköznapi életnek megfelelő helyzetet rekonstruálja. A bolti áruk között édességeket, háztartási vegyszereket, gyufát, dohányárut, kötélféléket, kefeárut, alapvető élelmiszereket, rövidárut, italokat, vasárut, papírtermékeket stb. fedezhetünk fel. Ezt a sokszínűséget korabeli leltárak és festmények alapján állítottuk vissza. Érdekessége az üzletnek, hogy egy boltív alatt alakították ki, emlékeztetve a bolt szó eredetére, mikor a kapualjakban lévő ideiglenes árusító helyeket nevezték el a boltívről. 50. Csomagolópapír állvány hogy a mezővárosokban helyben is működtek fogadók, kocsmák, sőt számos magánháznál is mód volt borozásra - vendéglátásra. Ez általánosan jellemző a borvidékekre. Az eladó bort cégérrel, szalma csutakkal jelölték az arra járó ismeretlenek számára. Földesúri engedély kellett a kocsma működtetéséhez, hiszen a korcsmáitatás joga ún. kisebb királyi haszonvétel volt. A kocsmáitatás joga azokat illette meg, akiknek a mezővárosban saját házuk, a határban szőlőjük volt s így a közterhekben is osztoztak, azaz a jog a közösségeket illette meg. Gyöngyösön 1730 után a város és a köznép Szent 47