Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
A kereskedelem
V JrZ 38. Zempléni üvegedény A bor szállítására a hordók mellett már korán elterjedt és jellemző maradt Tokaj-Hegyalján a palackozás. A hagyományos palackok alakja egységesen rövid nyakú, hasáb testű volt évszázadokon keresztül. Veres László kutatásaiból ismert, hogy ez a forma közel 400 éve vált divatossá és elterjedté Tokaj-Hegyalján. A szögletes alakú üvegek gyártási technikája eltér a gömb formákétól. Szükséges a forma használata, amely a sorozatgyártást is lehetővé teszi. A hazai üveggyártás 17. századi felélénkülése összefügghet a hasáb alakú palackok elterjedésével. A Rákóczi család felvidéki üveghutái gazdag termékpalettával működtek. Már a 18. század elejétől szerepelnek az ablaküveg gyártása mellett a pincetokba való hasáb formájú palackok gyártására utaló feljegyzések a huták gazdasági irataiban. így a regéci uradalom üveghutájának alapítólevelében is: „pincetokra való sotos eöveghpalack". Az üzemek termelésére vonatkozó adatok azt igazolják, hog) 1 célszerűbb volt szögletes testű palackokat készíteni, mert értékesítési lehetőségük kedvezőbb volt, mint más termékeké, s előállításuk is kevesebb időt és fáradtságot igényelt, mint pl. az ablaküveg. A hasáb testű palackok 1-1,5 literesektől egészen 4-5 literes űrtartalomig terjedőek lehettek. Az egyszerűségre való törekvés széppé, ízlésessé teszi a palackokat. A palackok formába fúvással készültek, ahol az üveg méretét és alakját a készítő forma határozta meg, amelybe az olvadt üvegmasszát fújták. Optikai díszek kialakítását szolgálták a forma falának barázdái, melyek sajátos hatást eredményeztek a palackok oldalán. Olyan benyomást keltenek az ilyen üvegek, mintha megtört volna a sima üvegfelület. Elsősorban a zempléni üveghuták termékeire jellemző bonyolultabb díszítési mód volt az edények 39. Üvegedények az erdőbényei szoba berendezésében 39
