Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

A szőlő művelése

hosszabbított és átfúrt füle volt, amelybe egy rudat lehetett bedugni, s ennek segítségével két ember is tudta cipelni. A puttón előnye, hogy közel azonos mennyiségű szőlőt egyetlen ember is el tud szállítani benne a hátán. A hegyaljai mezővárosokra az a jellemző, hogy a szüret idején leszedett szőlő feldolgozását a településen a lakóház udvarán, vagy a borházban végezték el, nem a szőlőhegyen. Itt zajlott a kádakban a lényerés hagyományos módja a taposás, ami minden esetben a férfiak feladata volt. A paraszti szőlőkben Tokaj-Hegyalján fehérbort általában a fehér szőlőfajtákból taposással és sajtolással nyertek a 19. századnál korábban. A szőlőt zúzatlan állapotban hordták a feldolgozás helyszínére, és a szedőkádba öntötték. A kád kerek fenekű, felfelé kissé bővülő, abroncsokkal összefogott, dongás kádáredény volt. A munka a szőlőfürtök összezúzásával, csömöszölésével kezdődött. Erre a célra kb. egy méter hosszú, 3-5 csonkolt ágban végződő cseresznye- vagy szilvafahusángot (csomoszolófa) használtak. Ha a kádban már elég sok megtört szőlő volt, vesszőből font szürőkast állítottak bele. A kasból kimerték a mustot és hordókba töltötték. A mustnak a hordókba töltésére Hegyalján a tŐtike, vagy léhó, lívó szolgált, mely régebbi formájában egy darab fából kifaragott, teknőszerű eszköz volt. A fenekén lévő lyukba rézcsövet erősítettek. A 19. század második felében egyre általánosabb lett borvidékeinken a kádárok által készített, dongákból összeállított, abroncsokkal összefogott, hosszúkás vagy ritkábban kerek alaprajzú hordótölcsér. Amikor a kasból már nem tudtak több lét kimerni, akkor kitaposták a törkölyt. A taposókád lábakon álló, két-három hektoliteres dongás edény volt, fenekén egy kifolyólyukkal. A fenekén lévő lyuk alá egy kisebb edényt (dézsa vagy félmetszés vagy kádicskaj helyeztek a lé felfogására. A 19. századig jellemzően Tokaj-Hegyalján a taposás fő célja a lé kiszorítása volt, itt ritka szövésű taposózsákba töltötték a megtört szőlőt. A taposó, vagy szűrő zsák használata az 1700-as évektől általános volt. A zsák oldalán hasíték volt, hogy a töltő edényt könnyebben befogadja. A zsákot körülbelül egy26. Szőlöcsömöszölés 19. századi ábrázolása 28