Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

A szőlő művelése

A szőlőpásztorok szőlőben épített kunyhóban laktak augusztustól decemberig, s hetente csak kétszer hagyhatták el őrhelyüket, amíg inasuk helyettesítette őket. Ostorral, kereplővel (helyi elnevezései voltak csattogó vagy röhögő) a kutyák, rigók seregélyek, s a tolvajok ellen puskával is fel voltak szerelve. Szintén elterjedt volt a pásztorok között a tenyérnyi bőrdarabból és szíjjal kiegészített két zsinegből készük egyszerű parittya, mellyel kavicsot, kiégetett agyaggolyót hajítottak meglepően nag)' távolságra (4-500 lépésre!) és pontossággal. A feljegyzések szerint az ügyes pásztorinasok a kereplővel rigmusokat is ki tudtak verni pl: „Verebet fogtam, megpatkoltam, Szőlőfára akasztottam, Verebet, verebet, verebet. "A kiterjedt szőlőhegyek őrzése esetenként több száz csősz alkalmazását is szükségessé tette. így pl. 1840 körül Tállyán kb. 350 ember is foglalkozott a szőlő őrzésével, ami a korabeli lakosságnak közel 10 %-a! A szőlőőrök többsége szüret után „felszabadult", de a nagyobb uradalmi borházak, egyéb szőlőbeli épületek védelmére rendszeresen alkalmaztak téli pásztorokat is. 24. Kereplő a madarak elrisztásdra. Sárospatak, 1950-es évek 25. Hegyaljai szüretelők, archív fotó A mezővárosokban fontos feladata volt a szőlők rendjére ügyelő választott hegymestereknek, hegybíráknak, akik a vincellérek szőlőpásztorok tevékenységét is ellenőrizték. Hegyalján 1804-ben 42 ilyen megbízható és köztiszteletnek örvendő hegymestert választottak. A tokaj-hegyaljai mezővárosokban a szüretet az 1600-as évek elejétől Simon-Juda (október 28.) napján kezdték meg. Ezt az akkor már elterjedő későn érő, jól aszúsodó fajták indokolták. Az ismert Hegyaljai szólás: „Szeptember érlel, október mézel", arra utal, hogy a szüret időpontjának kitolása egyenlő a jobb minőséggel, magasabb cukorfokkal. Az egész országban itt szüreteltek legkésőbb. A szüret elsősorban női munka volt, miként a már említett aszú válogatás is. Általában 5-10 szedőre jutott egy-egy férfi puttonyos, aki a szőlősorok közül a szedőhelyen felállított kádakba hordta a szőlőt. A szőlőhordás eszköze a puttón mellett régebben a cseber is volt. A cseber olyan dongás faedény melynek két átellenes oldalán kissé meg27