Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

Ízelítő a szokások és hiedelmek kultúrájából

ben ültek rá, akkor jöttek a boszorkányok nagy szarvakkal. Miután meglátta a készítő boszorkányokat, mákot szórt szét, különben azok széjjeltépték volna ". A boszorkányok tevékenysége a fenti időszakokban élénkül meg elsősorban. Karácsony, újév, Luca vagy György nap éjszakája a legelterjedtebb boszorkányjáró időpont. Boszorkány a templomban is felbukkanhat, rejtve képességeit. Ismert az a szándéka, hogy vallásos tárgyakat obszcén célokra vagy rontásra akar használni: „Boszorkány vót, nevezetes volt, ha templomba ment, meggörbítette az öröklámpa alatt a fejét, mer nem fért be. " „ Űrnapkor, mikor sátort csinálnak, a szentség alá koszorút tesznek. Onnan tudták, hogy Lukácsné boszorkány, hogy el akarta lopni a koszorút. Fontos volt, hogy a szentség alól vegye el, mert csak ugy tudta használni. Az egyik sátort a lányom vigyázta, onnan nem sikerült ellopni a koszorút, de a másikból már igen. A boszorkány csak úgy használhatta a koszorút, ha a feje alá tette. " 152. Hejcei sótartó A boszorkány halála és a tudás átadásának problematikája szorosan összefügg: „Mikor Fazekasné meghalt, oly szél vót, hogy majd elvitte a falut... Majd egy hétig szenvedett, nem tudott meghalni. Csak a kezét nyújtogatta mindenkinek, át akarta adni a tudományát. " „A boszorkány halálakor vihar van. " „Mikor beteg vót, egy asszony járt hozzá. Oszt csak nyújtogatta felé a kezét. Az asszony megfogta, akkor rögtön meghalt. Átadta a tudományát. " Ismeretes a kézfogás kivédése érdekében az, hogy seprűnyelet adnak a haldokló boszorkány kezébe. A Felföldön a boszorkány mellett több más hiedelemalak is ismeretes volt, így a lidérc (.Lüvérc) is. Az ún. nora a magyar néphit egyetlen vámpírszerű lénye viszont csak az északkeleti régióból ismert. A nora „nyomó" démon, amely az emberek mellét szopja éjszaka. Halott emberből lesz; olykor kereszteletlenül meghalt vagy halva született csecsemőből, de nem igazi vámpír, azaz nem sírjából kikelő holttest. A Felföldön ismert nora a vámpírnak kissé szelídebb változata: csak tejjel táplálkozik, vért nem szív, és csak kísértet és nem sírjából kikelő „élő holttest "-vámpír. E vámpirisztikus lény hatása lehet a magyar néphitben a nyomó boszorkánynak tulajdonított mellszopás is. A fentiekben röviden ismertetett felföldi néphit elemek kiválóan érzékeltették a mezővárosokban élők mentalitásának sajátos kettősségét. Míg a környezetüktől markánsan megkülönböztethetőek viseletük, lakáskultúrájuk, egyes szokásaik alapján, a paraszti kultúrában gyökerező ősi elemek továbbra is élnek (akár még napjainkban is!) a polgárosodó, modernizálódó közösségekben. 121