Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)
Miért mezőváros?
MIÉRT MEZŐVÁROS? A mezővárosok története a Kárpát-medence múltjának egyik legizgalmasabb, sok problémát felvető területe. A mezővárosi kultúra közvetítő szerepet töltött be a falusi-paraszti és a szabad királyi városi nemesi vag)' polgári életmód és műveltség között. Ennek megfelelő sajátos település-, gazdaság-, társadalom-, és építészettörténeti arculattal rendelkezik. A mezővárosokat, mint az árucsere központjait értékelhetjük, de vannak olyan jellemzőik melyek szerint inkább falusias paraszti közösségek, mint valódi városok. A mezővárosok keletkezése a 14. századra tehető, mikor a paraszti árutermelés kibontakozik és a jobbágyok szabadon költözhettek, működésük a 15. században már jól dokumentálható. Az 1400-as években azért kiemelkedő a jelentőségük, mert nagyban átalakították a korábbi gazdasági és települési szerkezetet. A török hódoltság korabeli alakulásuk, változásaik után újraszerveződésük a 17. század végétől adatolható. Valódi kifejlődésük és virágkoruk a 18. században és a 19. század első felében volt megfigyelhető. A magyar mezővárosok többsége - köztük több felföldi is - az 1876-os városrendezési törvény után falunak minősült. Egyes mezővárosok az Alföldön alkalmas természeti adottságaikra építve az állattartásra (szürkemarha) szakosodtak. Más települések, mint földesúri uradalmak központjai emelkedtek fel, és szereztek-kaptak privilégiumokat-kedvezményeket. Mezővárosfejlesztő tényező volt a földesúri vár, vagy később a törökök elleni harcok idején működő végvár, mint például Szerencs, Heves, Szendrő. Az Alföld és az északi hegyvidék találkozási zónája kedvező feltételeket teremtett a mezővárosi fejlődésre. Az utak mellett létrejött vásáros helyek könnyebben fejlődtek mezővárossá. A Felföldi mezővárosok (oppidumok) is világi és egyházi földesuraiktól kiváltságokat szereztek, saját jól körvonalazható piackörzettel rendelkezMádon két dézsmaház is állt, közülük a múzeumban másolatban építettük föl az egyiket, az eredeti helyén „Hóhérház" vagy „Akasztóház" néven ismert épületet. A dézsmaház helyi elnevezését magyarázhatja, hogy közvetlenül a temető mellett áll. A néphagyomány viszont kivégzések helyszíneként emlegeti az épületet, ahol az elfogott és elítélt gyilkosokat felakasztották. Az elsősorban gabonadézsma tárolására alkalmas kétszintes épület eredetije 1720 körül épült. A földszinten szoba-konyha-kamra, az emeleten egy légterű gabonatároló helyiség volt. Az épület falát Mádon bányászott terméskövekből rakták, egységes homlokzatát az ablakok szépen faragott kőkeretei és a kovácsoltvas ablakrácsok díszítik. Udvarán kis féltető alatt, az egykori Desseffy-uradalomban használt végorsós prés áll, ami a régió jellemző eszköze volt az 1800-as évek végén. 11
