Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

A Felföld földrajzi jellege

keny az egyes éghajlati elemek szélsőségeire. Ne­hezen viseli a korai (októberi) és késői (márciusi) fagyokat, a tartós hideget, de megsínyli a hosszan­tartó szárazságot is. A vulkáni eredetű Mátra és a dombokkal változa­tos alföldi rész találkozásának középpontjában he­lyezkedik el Gyöngyös. Vidéke a Mátraalja a Zagy­va-folyótól a Tarna patakig terjed. A Mátraalja föld­je a kötött, köves és görgeteges talaj között válta­kozik az erdők kilúgozott barna talajával. A terü­let éghajlata hegyvidéki, évi középhőmérséklete 10 Celsius körüli. A talaj, a napfénysugárzás, a nap­fényes napok száma és a csapadékmennyiség ked­vező együttese segítette a szőlőtermelő központ kialakulását. A Mátra védő hatása mérsékeli az észa­ki hideg levegő beáramlását, óvja a szőlőhegyeket, erősíti a napsugárzás jótékony visszaverődését. 7. A dézsmaház eredeti helyén 10

Next

/
Thumbnails
Contents