Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

A nemzetiségi és felekezeti sokszínűség

erősen korlátozott volt. Ugyan nem jelentett teljes polgárjogot a zsidók számára a magyar reformországgyűlés által elfogadott 1840. XXIX. Törvénycikk, de letelepedésüket és kereskedelemhez való jogukat megengedően szabályozta. A felföldi mezővárosokban élő zsidóság soha nem volt egységes. Kis- és nagykereskedők, házalók, iparosok, szőlőbérlők és tulajdonosok egyaránt találhatóak voltak közöttük. A betelepülők korai csoportjai Sziléziából származtak, míg nagyobb tömeg érkezett Galíciából, akik különböztek kultúrájukban egymástól is. A zsidó népesség közmondásos társadalmi súlyának érzékeltetésére egyetlen ám igencsak jellemző elemet említünk: országosan elterjedt szólás, hog)' „ott vagyunk, ahol a rnádi zsidó!" A közmondásos zsidó éjjel indult a vásárba szekerén. Elaludt, és lovai a kereszteződésben visszafordultak, így mikor felébredt, otthon találta magát az utazás végén. A mádi zsidóság aránya a 19. század végén a 30 %-ot is elérte a teljes lakossághoz viszonyítva. A lélekszámot tekintve 1836-ban Mádon 800, Sátoraljaújhelyen 1125, Tarcalon 234, Tállyán 340, Tolcsván 602, míg Tokajban 173 zsidó élt. Javarészt szőlő- és borkereskedelemmel [közvetítők, faktorok, hajhászok, ügynökök) foglalkoztak, szoros munkakapcsolatban a keresztény lakossággal. Működésüket időszakosan az aszú szemek vásárlásával, az aszú készítésével és kereskedésével kapcsolatban korlátozták. Vallási életükhöz tartozott a 18. században Mádon épített, kiemelkedő szépségű ma már Europa Nostra-díjas felújított zsinagóga és a szomszédságában működött iskola {jesiva) is. Egykori életmódjukat - az országban elsőként felmérésekkor a 19. századi bútorok illetve maradványaik szétszórva, vagy használaton kívül (pl. a pincében) még megfigyelhetők voltak. így könnyű volt meghatározni a polgári berendezés típusát és jellemzőit. Hasonló mondható el a szűkre szabott konyhákról is. Ezekben csak néhány nagyobb berendezési tárgy fért el, amelyeknek helye, az elrendezés módja adott volt. A konyha berendezésében a kóser étkezés és főzési szabályok alakították a rendet. A tejes és húsos ételek és ezek edényeinek, eszközeinek megkülönböztetése a múzeumi kiállításban is megfigyelhető. Az utcára nyíló bolt bútor103