Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

A nemzetiségi és felekezeti sokszínűség

erősen korlátozott volt. Ugyan nem jelentett tel­jes polgárjogot a zsidók számára a magyar reform­országgyűlés által elfogadott 1840. XXIX. Tör­vénycikk, de letelepedésüket és kereskedelemhez való jogukat megengedően szabályozta. A felföl­di mezővárosokban élő zsidóság soha nem volt egységes. Kis- és nagykereskedők, házalók, iparo­sok, szőlőbérlők és tulajdonosok egyaránt talál­hatóak voltak közöttük. A betelepülők korai cso­portjai Sziléziából származtak, míg nagyobb tö­meg érkezett Galíciából, akik különböztek kul­túrájukban egymástól is. A zsidó népesség közmondásos társadalmi súlyá­nak érzékeltetésére egyetlen ám igencsak jellem­ző elemet említünk: országosan elterjedt szólás, hog)' „ott vagyunk, ahol a rnádi zsidó!" A közmon­dásos zsidó éjjel indult a vásárba szekerén. Elaludt, és lovai a kereszteződésben visszafordultak, így mi­kor felébredt, otthon találta magát az utazás vé­gén. A mádi zsidóság aránya a 19. század végén a 30 %-ot is elérte a teljes lakossághoz viszonyítva. A lélekszámot tekintve 1836-ban Mádon 800, Sá­toraljaújhelyen 1125, Tarcalon 234, Tállyán 340, Tolcsván 602, míg Tokajban 173 zsidó élt. Java­részt szőlő- és borkereskedelemmel [közvetítők, faktorok, hajhászok, ügynökök) foglalkoztak, szo­ros munkakapcsolatban a keresztény lakossággal. Működésüket időszakosan az aszú szemek vásár­lásával, az aszú készítésével és kereskedésével kap­csolatban korlátozták. Vallási életükhöz tartozott a 18. században Mádon épített, kiemelkedő szép­ségű ma már Europa Nostra-díjas felújított zsina­góga és a szomszédságában működött iskola {jesiva) is. Egykori életmódjukat - az országban elsőként felmérésekkor a 19. századi bútorok illetve maradványaik szétszórva, vagy használaton kívül (pl. a pincében) még megfigyelhetők voltak. így könnyű volt meghatározni a pol­gári berendezés típusát és jellemzőit. Hasonló mondható el a szűkre szabott kony­hákról is. Ezekben csak néhány nagyobb be­rendezési tárgy fért el, amelyeknek helye, az elrendezés módja adott volt. A konyha be­rendezésében a kóser étkezés és főzési sza­bályok alakították a rendet. A tejes és húsos ételek és ezek edényeinek, eszközeinek meg­különböztetése a múzeumi kiállításban is megfigyelhető. Az utcára nyíló bolt bútor­103

Next

/
Thumbnails
Contents