Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

A nemzetiségi és felekezeti sokszínűség

zata és berendezése egy vidéki szatócsbolt állapotát vetíti elénk, ahol szinte minden kapható. A boltozattal fedett első szobában néhányjellegzetes, a zsidó kultúrát szimbolizáló tárgy elhelyezésével próbáltuk érzékeltetni egy mádi zsidó család hétköznapjait. A családfő ágya fölött látható az üveglapra festett mizrach tábla, amely az ima végzésénél fontos keleti irányt jelöli. A zsidó otthonok egyik legfontosabb jelképe a mezuza, amit a bejárati ajtóra erősítenek. és jelenleg egyetlen állandó kiállításként - a Felföldi mezőváros tájegységben berendezett mádi kereskedőházban mutatjuk be. 131. Részlet a zsidó kereskedő lakásának berendezéséből Ez a kis tábla a legrégebbi idők óta megjelöli a zsidó otthont, miközben a zsidókat is folyamatosan emlékezteti Isten jelenlétére és a Tóra törvényeinek betartására. A régiesebb berendezési darabokkal is felszerelt hátsó szobában a középen álló asztalt a szombati ünnepre készülve terítették meg. A szombat (

sabbat) a heti pihenőnap, amikor szigorú munkatilalom van. Ez valójá132. Konyhai fogas a mádi kereskedőház konyhájában A felföldi mezővárosokban meghatározó jelentősége volt a zsidó rituális bor készítésének és kereskedelmének. Kóser bort nem zsidó ember is fogyaszthatott, de mélyen vallásos zsidó háztartásban csak kóser bort lehetett felhasználni. Az első kóser borról szóló feljegyzés Csorna Zsigmond kutatásai szerint 1609-ből ismeretes, mikor a kassai polgárok panaszlevelükben leírják, hogy a mádi zsidók kóser bort szüreteltek. A kóser bor készítését engedélyezték az uradalmak, de megfizettették az engedélyt. 1791-ben szabályozták a kóser bor készítését, megszigorítva a zsidók számára a borkereskedést, és az aszúbor készítését megtiltva. Az 1800-as években szigorú korlátozással felhasználhattak aszút is a kóser borokhoz. Készítésükkor ügyeltek arra, hogy a taposás munkáját is zsidókkal végeztessék el, miként az összes 104