Kemecsi Lajos: A felföldi mezőváros (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2009)

A nemzetiségi és felekezeti sokszínűség

vükön tótok. Gyöngyös város elöljárósága a kapun kívüli, a hosszú évszázadokig gabonaraktárnak használt, majd helyreállított Szent Erzsébet templomot adta nekik, ahol ferences barátok prédikáltak számukra, visszatérítve őket a katolikus hitre. Ez a népcsoport az évszázadok folyamán lassan beolvadt a magyar lakosságba, átvéve annak nem csak nyelvét, de szokásait, életmódját is. A tótok a templom környékén telepecitek meg, így itt egy új városrész a Kishóstya alakult ki. A német iparosok asszimilációja lényegesen lassabb volt. A cigányok városokba költözését, kóborlását a határban rendszabályokkal akadályozták. így például Gyöngyösön 1733-ban a város szélén élő cigány, ha a városban érték 50 pálcaütést kapott. A felföldi mezővárosok régiója erőteljesen részt vett - előbb, mint befogadó, később, mint kibocsátó - a 16-18. századi nagy népmozgásokban. Ennek során a szlovák-magyar nyelvhatár először északabbra, majd délebbre húzódott, végül meglehetősen szilárd maradt. Tokaj-Hegyalja egyik legvirágzóbb korszakának a Rákóczi család tulajdonában töltött időszakot nevezhetjük 1616 és 1660 között. I. Rákóczi György erdélyi fejedelem és felesége Lorántffy Zsuzsanna gyakran Sárospatakon lakott, személyükön keresztül közvetlenebbé vált az Erdélyhez fűződő viszony. Az 1600-as évek végén azonban válság köszöntött a régióra, ami jelentős népességcsökkenést is okozott. A nehézségek ellenére a birtokosok és kapá127. A tállyai lakóház