Cseri Miklós: Néprajz és muzeológia, Tanulmányok a népi építészet és a múzeumi etnográfia köréből (Studia Folkloristica et Ethnographica 51. Debrecen ,Szentendre, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2009)

SZABADTÉRI NÉPRAJZI MUZEOLÓGIA - ÚJ KÍSÉRLETEK - SZABADTÉRI MÚZEUMOK ÚJ KIÁLLÍTÁSI TÖREKVÉSEI

1. A leginkább ismert és szinte a kezdetektől használt módszer az úgynevezett élővé tétel. Angliában, Hollandiában, a skandináv országokban láthatjuk, hogy emberek élnek a házban, és használják az eszközöket vagy az egyes építményeket (például kocsma, kovácsműhely, fodrászüzlet stb.) az eredeti funkciójuk szerint. Legkedveltebb a berendezések gazdagítása az úgynevezett életmód-szituációk (például keresztelő, temetés, házasságkötés, nagymosás, kenyérsütés stb.) rekonstruálásával. Sok esetben lehetőséget biztosít még arra is, hogy az emberi élet vagy a vegetációs időszak fontosabb eseményeihez kapcsolják az életszituációkat vagy fesztiválokat, bemutatókat, sőt még szezonális különbségtételt is lehetővé tesznek (például nyári és téli berendezés). 2. Noha a szabadtéri múzeumok alapításuktól fogva alapvetően és hagyományosan néprajzi indíttatásúak, tehát a paraszti életmódot kívánják bemutatni, bizony - főleg a miénktől fejlettebb társadalmi fejlődést produkáló országokban - egyfajta tematikai bővítést figyelhetünk meg skanzenjeink kiállításaiban. Fokozatosan nyitnak más társadalmi rétegek felé, a parasztság mellett megjelenik a városi polgárság, a nagyipari munkásság, feltűnnek a munkáskolóniák, esedeg az emigráció és diaszpórák építményei és életmódbeli megjelenései. Gazdagodhat ez még kis- és középméretű üzemek, műhelyek, manufaktúrák építményeivel és enteriőrjeivel, és újabban a már szinte megszokott éttermek és kocsmák, esedeg templomok mellett más vallási, kulturális, közösségi, sőt egészségügyi objektumok is megjelenítődnek (például többstációs kálvária, imaterem, olvasóegyled épület, községháza, vámház, orvosi rendelő vagy például Arnhemben [Hollandiában] tbc-s elkülönítőpavilon is van). Jellemzőik ezeknek az épületeknek, hogy nagyon sokszor másolatban vagy részben rekonstrukcióban készülnek el, de használatuk rendszerint ereded funkcióik szerint alakul. Egyes országokban már egészen extrém példákat is találhatunk. A walesi St. Fagansban bányászkolóniákból származó hadakásos sorház mutatja be 1800-1985 között az építészet és életmód fej lődését. Arnhemben (Hollandia) egy négylakásos sorház az egykori szövőipari munkásság életének átalakulását követi nyomon egészen az 1970-es évekig. A legutolsó ház előtt még egy lerobbant kerekű Renault 4-es személygépkocsi is megtalálható, mint a kor és a társadalmi réteg jellemző produktuma, státusszimbóluma. A más társadalmi rétegek életmódját bemutató nyitást reprezentálja Bokrijk (Belgium) nagyvárosi (Antwerpen) többemeletes házblokkja s a legújabb extrém példa Oslóban (Norvégia): egy valódi négyemeletes panellakás áttelepítése a múzeumba. Tehát a variációk sokasága szinte végtelen. Az európai szabadtéri múzeumok kiállításaik gazdagítása érdekében előszeretettel élnek az időbeli bővítés eszközeivel is. Részben visszanyúlnak a 52