Cseri Miklós: Néprajz és muzeológia, Tanulmányok a népi építészet és a múzeumi etnográfia köréből (Studia Folkloristica et Ethnographica 51. Debrecen ,Szentendre, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2009)

SZABADTÉRI NÉPRAJZI MUZEOLÓGIA - ÚJ KÍSÉRLETEK - SZABADTÉRI MÚZEUMOK ÚJ KIÁLLÍTÁSI TÖREKVÉSEI

múltba, és az építészeti múzeumoknál jelzett kelta, viking, vaskori vagy éppen nálunk a honfoglalás kori házrekonstrukció megjelenítésével operálnak, de a másik oldal is tetten érhető, mármint az, hogy a közelmúlt vagy a jelen felé tágítják a bemutathatóság időpontját. Gyönyörű példája ennek az Amuri Múzeum (Tampere, Finnország) 1950-es éveket bemutató munkássorháza, ahol az 1952-es évet a világhíres Paavo Nurmi olimpiai bajnoki futásának rádióközvetítése jelzi. Az 1980-as évektől láthatunk házakat a már említett St. Fagansból (Wales) vagy Arnhemből (Hollandia), sőt a walesi szabadtéri múzeum már minden képzeletet felülmúl legújabb épületével. A Home for the Future project'részeként felépített épület 2038-at reprezentálja széles társadalmi háttér alapján megfogalmazott elképzelések alapján, ahol mind az épület, mind pedig a design a képzelet szüleménye. S itt el is érkeztünk egy újabb módszerhez a hagyományos szabadtéri kiállítási forma gazdagításában, s ez az attrakciós múzeum felé való elmozdulás tendenciája. Már a kezdetekben is tapasztalhattunk erre törekvéseket, említhetem a Skanzen (Stockholm) területén felépített állatkertet vagy a bokrijki óriási szabadidőközpontot, melynek csak egy része a szabadtéri múzeum. Itt a legextrémcbb példákat is felsorolhatnánk, de elég legyen annyit említeni, hogy a közönség mind jobb involválása érdekében a szigorúan vett múzeumi funkciók mellett megjelenítenek más szórakozási lehetőségeket is. Az ilyen park-, emlékpark-, foglalkoztatópark- jelenségekre szolidabb, de jó példa az Opusztaszeri Történeti Emlékpark jelenlegi megjelenési formája és módszere. Átgondolva a kapott feladatot és témát, kicsit magam is meglepődve tapasztaltam azt a jelenséget, hogy a szabadtéri múzeumok újabban elkezdték alkalmazni az alapítás időszakában (19. század vége) már meghaladottnak tekintett hagyományos kiállítási eszközöket és módszereket. Azt tapasztaljuk, hogy ezek tovább, illetve újraélednek az európai szabadtéri múzeumokban. Az úgynevezett folk-múzeum vagy skanzen típusú múzeumok már eleve magukban hordozták ennek lehetőségét, hiszen a néprajzi múzeum mellett működik a szabadtéri kiállítás, mintegy egymás szerves kiegészítései. Tehát Stockholmban a Nordiska Museet részeként és mellett működik a skanzen, vagy Arnhemben a néprajzi és szabadtéri gyűjtemény egy intézményen belül jelenik meg, de említhetjük St. Faganst is Walesben, mely esetben a Welsh National Museum része a szabadtéri gyűjtemény. 1972-ig valami hasonló volt megfigyelhető a Néprajzi Múzeum és a Szabadtéri Néprajzi Múzeum sajátos szimbiózisa idején is. Ezekben az esetekben a szabadtéri, komplexnek mondott kiállítási formát mindig kísérte a hagyományos vitrines kiállítási forma, s a különböző tematikus kiállítások könnyen kiegészítették, gazdagították a szabadtéri múzeumokat, s természetesen vice versa is működött a dolog. 53