Cseri Miklós: Néprajz és muzeológia, Tanulmányok a népi építészet és a múzeumi etnográfia köréből (Studia Folkloristica et Ethnographica 51. Debrecen ,Szentendre, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2009)

TELEPÜLÉS - ÉPÍTÉSZET - LAKÁSKULTÚRA - TELEPÜLÉSNÉPRAJZI ADATOK A SZUHA-VÖLGYBŐL

ez a terület a Templom-út vagy Torok elnevezést kapta. Itt szintén nemesi családok, esedeg később betelepült jobb módú parasztok laktak. A Part két kisebb vonulatból, az Alsópartból és a Felsőpartból állt, amit kanyargós utak, szűk ösvények kötöttek össze. Itt laktak a zsellérek leszármazottai. Szuhafőről Lajos Árpád részletes elemzéssel kimutatta, hogy a fentebb bemutatott településkép viszonylag újabb keletű. Eredetileg a falu lakossága az északi, majd átköltözve a déli dombokon telepedett meg először. Az évszázadokig lakhatadan Szuha-patak medre aztán folyamatosan feltöltődött, s ezzel párhuzamosan emberöltőkön keresztül folyt a lakosság lehúzódása a Derékba.

4 A leszűrődésnek azonban nemcsak népesedési és helyszűkében rejlő oka volt, ki kell emelnünk ennek erőteljes társadalmi megnyilvánulását is. A nemesi származású lakosság a falu gazdasági életében elfoglalt előnyös helyzetének és származástudatának megfelelően külsőségekben is ki akarta fejezni „másságát", amit a különtelepüléssel érhettek el a leglátványosabban. A leköltözés után nagyobb telkeken kényelmes, módosabb házakat építhettek. Hogy mennyire rangot adó volt a Derékban történő házépítés, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a felszabadulás után erőteljesen megindult a zsellérszármazású lakosság betelepülése is. Végül is Szuhafőre, erre az irtás útján létrejött falura egyrészt jellemző — ha a Derékot nézzük —, az egyutcás-soros forma. A Faluderék a völgyi falu képét mutatja. Ezt a képet bizonyos mértékig módosítja a nemesi eredetű népességre egykor hagyományosan jellemző szeges építkezés és telekelosztási forma.

6' Ennek nyoma máig megmaradt az egyes utcák, falurészek elnevezésében (pl. Csiszár-szög, járdánházy-szög stb.). A Partságon pedig általánosabb a balmazps, szabálytalan halmazps településkép, apró szalagtelkekkel, szűk utcákkal, közökkel, laza sorházas beépítettséggel. Zádorfalván telepedett meg - ahogy ez az adatokból kitűnt — a legtöbb nemes, de településében nem figyelhető meg az a fajta éles elkülönülés, ami Szuhafőn tapasztalható. Ennek részbeni oka az eltérő természetföldrajzi adottságokban rejlik. Az átfutó patak mellett a falu területén keresztezi egymást két fontos országút is. Ez egyrészt fölszabdalta a falu képét, másrészt a forgalmas kereszteződés egyfajta mobilizációt is biztosított a falu társadalmában. Itt közel sem volt olyan merev, rendi eredetű különállás a két társadalmi osztály tagjai között, mint Szuhafőn.

7 4 Lajos 1979: 16-17. 5 Az egyes településnéprajzi terminológiákhoz lásd: Barabás-Gillyén 1979. 6 Bakó 1965: 242; Selmeczi Kovács 1978: 8. 7 IIa 1969: IV. k. 190-192. 351