Cseri Miklós: Néprajz és muzeológia, Tanulmányok a népi építészet és a múzeumi etnográfia köréből (Studia Folkloristica et Ethnographica 51. Debrecen ,Szentendre, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2009)

TELEPÜLÉS - ÉPÍTÉSZET - LAKÁSKULTÚRA - KISGYŐR NÉPI ÉPÍTKEZÉSE

A kis- és nagykaput fából faragták. Kisgyőrbcn igen elterjedt volt az oszlopok, kapufélfák faragása, díszítése. Az ún. magyaros, tulipánleveles, hullámvonalas minta volt a jellemző.

9 Meg kell még említenem a kutakat, vízgyűjtőket, amelyek — a már ismert vízhiányos természetföldrajzi fekvés miatt

1" - igen nagy fontosságra tettek szert. Az ásott, talajvizet biztosító kutak oldalát faragott kövekkel rakták ki. A vizesvödröt gémmel vagy egyszerűen egy hosszú póznára szerelt kampóval húzták ki. Még ma is látható olyan kút, amelynek rovátékja fából van. Gömbölyű keményfából négyszögletesre kifaragták a gerendákat és azokat fecskefarkos csapolással összeillesztették. A rovátékból félteknő alakúra faragott válu vezetett ki az itatása. Azért szerették jobban a fát, mert ebben kevésbé melegedett fel a víz. A fakávás kutakat váltotta fel az utóbbi évtizedekben a kőkávás kút, de a gémes kiemelés szinte napjainkig, a vezetékes víz megjelenéséig általános volt. Alaprajzi tekintetben általánosnak tekinthető a szpba—pitar—komora elrendeződés, amihez külön bejárattal, de általában közös tetővel csadakozott az istálló. Az 1949-es statisztikák is igazolják ezt, hiszen 408 lakóházból 365 volt még ekkor is egyszobás és csak 43 kétszobás." Ennél a problematikánál kell beszélnünk a társadalmi-vagyoni tényezők szerepéről az építkezésben. Az építőanyagok, technikák, munkaszervezeti formák esetében nem nagyon találunk eltéréseket a módosabb és a zsellérsorú népesség építkezése között. Viszont az adatközlők egyöntetű véleménye szerint a gazdák azok, akik leghamarabb cseréppel fedték új házaikat (már a múlt század végén), a hagyományos alaprajzi elrendeződést is kibővítették. A pitar mögé még egy helyiség, egy hátsó szoba került. Náluk került ki leghamarabb a kemence, zárult le a szabad kémény is. Ennél a rétegnél figyelhető meg a kömellvédes — kb. 100-120 cm magas —, kőoszlopos tornác, gang megjelenése is. A tetőt ilyenkor „kiengedték" még kb. másfél méterre és kőből, téglából vagy fából készült oszlopokkal támasztották alá. A zsellérházakon ezzel szemben csak egy kis sárpadka, esetleg 60—80 cm széles, faoszlopos, mellvéd nélküli ereszalja jelzi a tornácot. Egy település népi építkezésének vizsgálatakor nem mehetünk el a tüzelőberendezés—füstelvezetés problematikája mellett. Az egyes tüzelők megléte, változása felderítésére nagy segítséget jelentettek a korábbi kutatások is." A legfontosabb tüzelőberendezés, főző-sütő és fűtő alkalmatosság a búbos 9 Szoboszlayné gyűjtése. NA. 2374. Lásd még: Leszih Andor: össze kell szedni a magyarság ősi emlékeit, amíg nem késő. A Magyar Néprajzi Társaság kisgyőri tanulmányútja. Magyar jövő, 1929. június 27. l

ü Csikvári 1939: 77. 1

1 Az 1949. évi népszámlálás, 214-215. 1

2 Földes László gyűjtése. NA. 1704. 347