Cseri Miklós: Néprajz és muzeológia, Tanulmányok a népi építészet és a múzeumi etnográfia köréből (Studia Folkloristica et Ethnographica 51. Debrecen ,Szentendre, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2009)

TELEPÜLÉS - ÉPÍTÉSZET - LAKÁSKULTÚRA - KISGYŐR NÉPI ÉPÍTKEZÉSE

kemence, a búbos volt. Földes gyűjtéséből kiderült, hogy még a múlt század második felében a kemence a szobában volt, belülről fűtötték, előtte nyílt tűzhelyen főztek. Talált adatokat a kemencében való főzésre is.

1

3 Ezt az állapotot jelen kutatásom már nem tudta rögzíteni. A következő nagy fejlődési szakasz az, amikor a kemence száját kifelé irányították a pitarba, s ezzel a szoba kulturáltsága nagy lépéssel haladt előre; füsttelen lett és a főzés is kikerült a pitarba. Az eddigi nyílt tűzhely helyén kőből rakott, vas tetejű, rakott sparhert funkcionált főzőhelyként. Ezt az állapotot már tudtam rögzíteni. A további fejlődés során a csikó sparhert, majd az asztali tűzhely lépett a rakott sparhert helyébe. A második világháborút követő építkezések hatására indult meg a kemencék lebontása, funkciójuknak elvesztése; a ház végébe vagy az udvaron egy kis tető alatt építették fel újra. A kemence helyére a szobában kályha került, a pitar padlását lezárták, kialakult a meleg konyha. A kemencét házüag készítették el. Alapja minden esetben kő volt. Vannak adataim arra, hogy egyes helyeken rimaszombati követ tettek alapnak, de általában megtette a helyi kő is. A kemence búbos részét vagy boltívesre rakott kőből vagy fonott és kiégetett paticsból készítették. Aztán kívül-belül kitapasztották és véglegesre kiégették. A kemence alján kb. 30-50 cm széles padka, ún. kocik futott körbe. Erre lehetett ülni, feküdni. A padka formázhatott négyszögletes vagy kerekded alakot is. A kemence felső, gömbölyded részét búbnak nevezték, míg a búb és a fal közötti hézag neve lett a sut. Ide kerültek a nem használt ruhadarabok, de lehetett itt feküdni is, főleg a gyerekeknek. A füstelvezetésre a szabad kémény szolgált. Ide ömlött a kemence és az egyes tüzelőberendezések füstje. Az alul palástszerűen szétterülő, hasáb alakú szabad kéményt kőből vagy paticsból készítették és sárral betapasztották. A szabad kémény bezáródását az 1950-60-as évekre tehetjük, amikor is lepadlásolták a pitart. A régi szabad kémények még ma is állnak, csak már zárt kéményként funkcionálnak. Bátky Zsigmond az építőanyagok és technikák elterjedésének vizsgálatakor az 1910-es népszámlálás épületstadszdkai adatait is feldolgozta. Arra a következtetésre jutott, hogy az akkori Magyarországon „nyugaton a kő vagy tégla falazatú, az Alföldön a vályog vagy sár falazatú, a Felvidéken és Erdélyben pedig a faanyagú házak dominálnak."

1

4 Bakó Ferenc már módosított ezen az állításon, hiszen az említett adatokat felhasználva kiderítette, hogy Magyarországon a kőépületek az összesnek csak 19%-át képezik. Ugyanakkor egyes területeken, így a faépítkezés területének mondott Észak-Magyarországon a következő arányszámokat kapjuk: Nógrád: 20,6%; Heves: 20,3%; 1

3 Földes László gyűjtése. NA. 1704. 1

4 Bátky 1921: 37. 348