Cseri Miklós: Néprajz és muzeológia, Tanulmányok a népi építészet és a múzeumi etnográfia köréből (Studia Folkloristica et Ethnographica 51. Debrecen ,Szentendre, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2009)
TELEPÜLÉS - ÉPÍTÉSZET - LAKÁSKULTÚRA - KISGYŐR NÉPI ÉPÍTKEZÉSE
Az építkezéshez szükséges alapanyagok beszerzése és a munkaerő megszervezése után, általában késő tavasszal kezdődött a tényleges munka. Először az alapot, a fundamentumot rakták le. A 40—50 cm széles kőalap — a statisztikákból is kitűnik' — megvolt szinte minden lakóépületnél, de még a nagyobb gazdasági épületek, kamrák, ólak stb. alá is került. A mélysége változó volt. A magasabban fekvő, sziklás részeken alig volt 30—40 cm mély az alap, míg a mélyebben fekvő, lazább talajú területeken elérte a 60—80 cm-t is. Kötőanyagként sarat alkalmaztak. Az épületek falazata is hasonló technikával készült. Az udvaron felhalmozott követ nem faragták, hanem formára, pászplásra illesztgették egymáshoz. Alulra kerültek a nagyobb, tömörebb kövek, míg fentebbre a laposabb, vékonyabb darabok. A hézagokat árral, kisebb kődarabokkal toldották ki. Kötőanyagként minden esetben kövér sarat használtak. A fő- és közfalak elkészítésével egy időben tették be a nyílászárókat is. Kisgyőri jellegzetesség a szépen faragott, nagy igényességgel megmunkált ablakkeret, amely díszévé válhatott a lakóháznak. A század elején épült házakon még jellegzetes, kisméretű, szűk ajtók, ablakok voltak, míg az újabb építésű házak tágasabb, több világosságot adó nyílászárókat kaptak. Egy-két hetes száradás után felrakták a födémszerkezetet. Felkerült a sárgerenda vagy folyógerenda (mindkét terminológiát használják), majd ezekre a keresztgerenda. A nagyobb fesztávolságú épületeknél mestergerendát is tettek, amely vastagabb volt, mint a többi, hogy tehermentesítse a födémet. A padlást először ledeszkázták — boruló deszkafódém —, majd felülről 5—8 cm vastagon letapasztották pélyvás sárral (búzatöreket kevertek a sár közé). A tetőzet szinte kivétel nélkül szarufás-kakasülős szerkezetű. Az egymásba csapolt szarufapárokat még a földön illesztették egybe, majd páronként állították fel, és ácsolták bele a keresztgerendába. Erre a vázra szögezték aztán fel a léceket. Kisgyőrben az uralkodó tetőüpus a nyeregtető volt. A lakóház két rövidebb oldalát tűzfal, az ún. vértelek zárta le. Vérteleknek az ablakszinttől a tetőcsúcsig húzódó részt nevezték. Ennek anyaga leginkább kő volt, de lehetett és volt is fűrészelt deszkából vagy paticsfonásból. Egyes épületeken igen szép díszítések, vakolatrátétek, befűrészelések is megfigyelhetők. Tetőfedő anyagnak a század elején még túlnyomórészt zsúpot alkalmaztak. A gabona (rozs) szalmájából kicsépelt zsúpot kétféleképpen használták. Kb. az első világháború időszakáig z s"pbábut, bábut formáztak, majd ezt szalmakötéllel — a szalmát vízzel meglocsolták és így lehetett belőle kötelet csavarni — nyolcas alakú kötéssel a lécekhez erősítették. Alulról felfelé kezd7 Az 1910. évi népszámlálás. I. A népesség főbb adatai. Magyar Statisztikai Közlemények. 1912: 42. k. 220-221. Az 1949. évi népszámlálás. 5. Részletes épület- és lakásstatisztikai eredmények. Központi Statisztikai Hivatal 1950: 214—215. 345
