Cseri Miklós: Néprajz és muzeológia, Tanulmányok a népi építészet és a múzeumi etnográfia köréből (Studia Folkloristica et Ethnographica 51. Debrecen ,Szentendre, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2009)

TELEPÜLÉS - ÉPÍTÉSZET - LAKÁSKULTÚRA - A KISNEMESI ÉPÍTÉSZET SAJÁTOSSÁGAI A KÁRPÁT-MEDENCE ÉSZAKKELETI RÉGIÓJÁBAN

Gömörben a kisnemesek lakóházain csak a 19. század második felétől tűntek fel azok a gyönyörű kivitelezésű oszlopos tornácok, melyek oly jellemzőek a táj népi építészetére. Ugyanitt a parókiák, a birtokos nemesek házai, a kúriák már korábban is éltek vele, de a kisnemesi tömegek zöme csak a jelzett időszakban ékesítette vele lakóházát. Vannak viszont egyes területek, mint pl. a Medvesalja vag}' a Szárazvölgy, ahol csak a kisnemesi réteghez kötődik a homloktornác vag}' más néven oromtornác kialakítása, időben a 19. század közepe táján. Szintén Gömörben csak a kisnemeseknél fordult elő a ház bejárata elé emelt, oszlopokkal alátámasztott, timpanonos kiugró tornác, az ún. ámbitus. Zádorfalva, Szuhafő, Naprágy, Hubó legmódosabb kisnemesi családjai körében terjedt el, igen szórványosan.

8

6 Saját tapasztalatomból ismerem, hogy pl. Zádorfalván, a kevésbé tehetős kisnemesek és utódaik e kiugrás, középrizalitos formát, anyagi tehetség híján fából, fűrészelt díszítéssel alakították ki. A paraszd építészetben ez a kiugrás-forma igazán nem is lett népszerű Gömörben, saját gyakorlatukban inkább a hosszhomlokzati, oszlopos-íves, mellvédes tornácformákat kedvelték.

8 A reneszánsz építészetből kinövő tornác, a maga formai, szerkezeti megoldásaival és sokszínűségével a leginkább volt alkalmas az adott népréteg, esetünkben a kisnemesség számára, hogy társadalmi státusukat, a parasztoktól való másságukat a lakóház külső megjelenésében a legegyértelműbben kinyilvánítsák. Feltehetően hasonló megfontolásból vált ez az építészeti megoldás a leggyorsabban elterjedő és legnépszerűbb elemmé a paraszti építkezésben is.

88 Lényegében aló. századtól a 19. század közepéig a kurialista-kisnemesi építészet legjellemzőbb sajátossága lett és maradt a tornác és az ámbitus. Néhány elszórt adattal rendelkezem arról, hogy a nemesi portákat már a 18. század végén kerítéssel választották el a többi portától, ugyanakkor a korabeli források ebben az időszakban még sehol se tartották fontosnak a parasztházaknál a kerítést megemlíteni.

8

9 Már a 17. század közepétől vannak elszórt adataim a nemesházaknál ún. „feir házakra", mely megoldott füstelvezetést feltételez, de egyáltalán az egész füstelvezetés problematikájában nincsenek egyértelműen olyan adataim, amelyek alapján valamelyik megoldást is nemesi sajátosságnak nevezhetném.

9" Számos forrás tesz említést nemesházakban kőkemencéről, „kálhás ház"-ról, máshol kandallóról és egyéb tüzelőberendezésekről, de ezek között 8

6 Dám-D. Rácz 1986: 60; Dám 1987: 94-95; Buday 1979: 24. 8

7 Cseri 1987: 84-85. 8

8 Ehhez: Balogh 1967: 82-108; Cs. Dobrovits 1983: 30-31; Vargha 1964: 151-175. 8

9 Zólyomi 1974: 11; Bakó 1969: 500, 580; Barabás-Gilyén 1987: 118-119. 9(

1 H. Takács 1970: 189-190; Bakó 1974: 255-256; Zólyomi 1974: 30; Páll 1987: 45-4; Kiss 1961: 599-601, 603; Barabás-Gilyén 1987. 318