Cseri Miklós: Néprajz és muzeológia, Tanulmányok a népi építészet és a múzeumi etnográfia köréből (Studia Folkloristica et Ethnographica 51. Debrecen ,Szentendre, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2009)

TELEPÜLÉS - ÉPÍTÉSZET - LAKÁSKULTÚRA - A KISNEMESI ÉPÍTÉSZET SAJÁTOSSÁGAI A KÁRPÁT-MEDENCE ÉSZAKKELETI RÉGIÓJÁBAN

az időszak pedig már egybeesik a tégla iparszerű termelésével s ezzel együtt az egész magyar paraszti építkezésben való általánossá válásával. A talpas-vázas falszerkezet a jelenlegi kutatások és a források szerint részben a nemesi-kuriális, részben pedig a városi-mezővárosi építészetből eredhet. Ezt bizonyítja, hogy Észak-Magyarország déli peremterületein a 18. század folyamán olyan vidékekről is vannak adataink, ahol később már nem mutatható ki népi használata, s csak a kisnemesi réteghez kötötten jelenik m

eg- így pl- Abasáron, Tarnabodon nemesi, Műhibán pedig mezővárosi lakosság használatából ismerjük.

2

5 Kiss Lajos és Nyárády Mihály a Nyírségből, hasonló időperiódusból írt le hasonló falszerkezetű nemesházakat,

2

6 s szatmári előfordulása is jobbára kisnemesi falvakban gyakori.

2

7 A fában gazdagabb északi dombvidéken, mint Gömörben, Észak-Hevesben és Nógrádban feltűnnek a 18. század végi, 19. század eleji kisnemesi építőgyakorlatban, amikor egyébként magát a faépítkezést már tiltották a vármegyei utasítások.

28 A talpas-vázas szerkezet, főleg zsilipéit falkitöltéssel a korábbiakhoz képest lényegesen bonyolultabb ácsszerkesztéseket, kötéseket és illesztéseket igényelt, melyek feltételezték képzett ácsmesterek jelenlétét az építkezésen. Ez pedig már egyfajta vagyoni szint elérését igényelte az építtetőtől. Nem véletlen tehát, hogy a paraszti gyakorlatban jobban terjedt a sövényfal vagy a vertfal, a faépítkezés visszaszorultával. FÖDÉMSZERKEZETEK Az egyes lakóhelyiségek lefedése, lepadlásolása terén a jelenlegi szűkös források nem adnak lehetőséget az időbeni különbségtételre a nemesi és paraszti gyakorlat között. Ismereteink szerint a 18. század elejére a lakóhelyiségek Iepadlásoltak voltak Észak-Magyarországon, fenntartva azt, hogy a lakóház egyes mellékhelyiségei (pitvar, kamra, istálló) padlás nélkül lehettek akár még a 19. század végén is.

2

9 Az a néhány adatunk, amely nemesházakra vonatkozóan már a 17. század végén emleget ún. „feir ház"-akat - mely lepadlásoltságot és füsttelenítettséget takar

3

0 -, és a középkori világi és egyházi épületek kimutatható korai lepadlásoltsága azt sugallja, hogy a kiváltságos rétegek lényegesen korábban eljuthattak a födém használatához. Sajnos a paraszti épületekre vonatkozó elégtelen források miatt egyértelmű következtetés levonására nincs módunk. 2

5 Balassa M. 1981 102; Bakó 1967: 177-179, 187-188. 2

6 Kiss 1961: 599; Nyárády 1938: 53-54. 2

7 Barabás-Gilyén 1987; 65-66; Gilyén-Mendele-Tóth 1981: 45-50. 2

8 Zólyomi 1974.: 18; Bakó 1973: 247-304. 2

9 Barabás-Gilyén 1987: 82-84; Balassa M. 1981: 120-127. 3

0 H. Takács 1970: 184-186; Bakó 1978: 56. 309