Cseri Miklós: Néprajz és muzeológia, Tanulmányok a népi építészet és a múzeumi etnográfia köréből (Studia Folkloristica et Ethnographica 51. Debrecen ,Szentendre, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2009)

TELEPÜLÉS - ÉPÍTÉSZET - LAKÁSKULTÚRA - A KISNEMESI ÉPÍTÉSZET SAJÁTOSSÁGAI A KÁRPÁT-MEDENCE ÉSZAKKELETI RÉGIÓJÁBAN

Ami konkrétan a nemesi-kuriális építészethez köthető, az az egyes helyiségek boltozattal történő lefedése. A boltozott födémek építése olyan szakértelmet kíván, hogy csak magasan kvalifikált építőmesterek vállalkozhattak elkészítésére. Ráadásul a rendkívül dekoratív térkiképzést eredményező donga-, kereszt- és csehsüveg-boltozatok kimunkálása szilárd építőanyagokat (kő és tégla) is igényelt, melyek a 18-19. század folyamán főleg a kiváltságosok építő gyakorlatában voltak általánosak. Végül is e két fő ok következtében nem terjedhetett el a boltozott födém népi építkezésünkben.

1

1 Noha Észak-Magyarországon a boltozott födém korántsem volt olyan elterjedt a kisncmesi-kurialista építészetben, mint pl. a Balaton-felvidéki vagy a bakonyi kisnemesi falvakban, azért a 17. századtól folyamatosan kimutatható. A jelenlegi épületállomány azt jelzi, hogy használata a kisnemesek körében is egyfajta módosabb állapot függvénye volt. Heves, Nógrád és Borsod megyei példák mellett Szabolcsból és Szatmárból is ismerünk kereszt- és dongaboltozatos kisnemesi kúriákat a 18. század közepétől folyamatosan.

1" Ugyancsak dongaboltozatok fedték a kisnemesi kúriák alá épített pincéket is, s Hevesből ismeretesek téglaboltozatos istállók és magtárak is nemesi portákról. Ez utóbbiak feltehetően a nagyobb földesúri-uradalmi építmények hatására alakulhattak ki." Nemesi-városi épületekre vonatkozóan néhány adatunk arra utal, hogy a gerendafódém csak eme kiváltságos rétegnél volt megfogható — elvétve — a 17— 18. században, noha a recens és közelmúlt paraszti épületeinél sehol se található párhuzam. Nemesi használatban aztán tovább élt, s pl. az 1830-as években épített szabolcsi Mudrány-kúriánál ilyen födém található. A Borovszky-féle vármegye-monográfiában Komoróczy Miklós, Gömör népéletének leírója a következőket írja a födém egyik fontos eleméről, a mestergerendáról: „Külön meg kell emlékeznünk azokról a remekbe készült mestergerendákkal bíró házakról, amelyeket hajdanán a gömöri és kishonti bocskoros nemesek a régmúltban rengeteg erdőséggel borított vidéken építettek és amelyekből Szentsimonban, Alsó- és Felső-Hangonyban, Simonyiban, Serkén, Méhiben, Ragályon, Zubogyban, Trizsben, Zádorfalván, Hubón és Poszobán még ma is több ilyen épület rendüledenül áll."" A jelenleg is fennálló kisnemesi és paraszti épületállomány azonban egyáltalán nem erősíti meg ezt az állítást Gömörben. A 19. század közepétől, amikor is a korabeli épületállomány szinte teljesen kicserélődött, a mestergerenda foko3

1 Barabás-Gilyén 1987: 85; Bakó 1985: 240. 3

2 Kiss 1961: 599, 603; Páll 1987: 15; Nyárády 1938: 58; Gilyén-Mendele-Tóth 1981: 53-54. 3

3 Bakó 1985: 240; Barabás-Gilyén 1987: 85. 3

4 Balassa M. 1981: 125-127, 143. 3

5 Komoróczy 1903: 167. 310