Cseri Miklós: Néprajz és muzeológia, Tanulmányok a népi építészet és a múzeumi etnográfia köréből (Studia Folkloristica et Ethnographica 51. Debrecen ,Szentendre, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2009)

TELEPÜLÉS - ÉPÍTÉSZET - LAKÁSKULTÚRA - A KŐVEL VALÓ KERESKEDÉS HATÁSA ÉSZAK-MAGYARORSZÁG NÉPI ÉPÍTKEZÉSÉRE

kategóriaként kezelik. Mivel azonban a téglának a paraszti építőgyakorlatban csak századunk utolsó ötven évében van jelentékenyebb szerepe, így elfogadhatjuk, hogy ezek az adatok döntő többségében kőfalazatra vonatkoznak. Az adatsor második oszlopa a kőalapzatú építményekre vonatkozik. Jelen vizsgálatunk mégsem vonta be ezeket az információkat, mert megítélésünk szerint a paraszti kőépítkezésről igazán csak a falazatok tudnak elárulni fontos tanulságokat. Fenntartjuk ezt akkor is, ha tudjuk, hogy a működő kőbányák igen sok esetben leginkább a paraszti lakóházak alapzatához szolgáltattak nyersanyagot. 1910-ben a Kárpát-medencében a falusi lakóházak 19%-a tekinthető kőépületnek. Megyékre lebontva ez az arányszám a következő: Zemplén: 29,8%, Abaűj-Torna: 36,5%, Gömör-Kishont: 26,13%, Borsod: 28,7%, Heves: 21,59%.

2' Az országos ádaghoz képest nem igazán nagy eltérés van a megyék esetében sem, viszont már BAKÓ Ferenc is felhívta a figyelmet arra, hogy kisebb területi, illetve közigazgatási egységeknél lényegesebben magasabb arányszámok is előfordulhatnak.

2

4 A népszámlálás adataiból kiemeltük azokat a településeket, amelyekben a falképző anyagok közül 50%-nál nagyobb arányban részesedett a kő: Zemplénben: 77 település (ebből 17-ben 90%-nál is magasabb az arány), AbaújTornában: 87 település (16), Gömör-Kishontban: 87 település (16), Borsodban: 56 településben (25) és Hevesben: 18 település (12). Adatainkat térképre vetítve a következő képet kapjuk: Zemplén vármegyében a Vihorlát, a Keleti-Beszkidek, a Zempléni-hegység déli része, a Szerencsi-dombság területein volt jelentős a kőépítkezés. A területeknek megfelelő járási adatsorok: homonnai járás: 41,42%, sátoraljaújhelyi járás: 56,68%, sárospataki járás: 30,82%, tokaji járás: 38,33%, szerencsi járás: 42,05%. Abaúj-Torna vármegyében a Zempléni-hegység nyugati oldala és a Tornai-karszt vidéke emelhető ki. Gönci járás: 55,38%, füzéri járás: 58,4%, tornai járás: 55,45%, Gömör-Kishont vármegyében a Szepes-Gömöri-érchegység és a Tornai-karszt nyugati oldala az igazán jelentős: rozsnyói járás: 30,8%, rimaszécsi járás: 38,7%, ratkói járás: 29,2%. Borsod megyében a Tornaikarszttal szerkezetileg összefüggő Rudabányai- és Szalonnai-karszt, az Upponyi-hegység és a Bükk vidékén jelentős a kőépítkezés: ózdi járás: 40,6%, sajószentpéteri járás: 59,7%, miskolci járás: 35,3%. Heves megyében lényegében a Bükk és a Mátra déli-délnyugati vonulatai a kőépítkezés igazán jelen2

3 Az 1910-es népszámlálás adatai. Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat 42, Budapest, 1912. A továbbiakban minden statisztikai adat innen: Zemplén megye: 262-277, Abaúj-Torna megye: 200-209, Gömör-Kishont megye: 224-233, Borsod megye: 216223, Heves megye: 184-189. 2

4 Bakó 1985:227.' 296