Cseri Miklós: Néprajz és muzeológia, Tanulmányok a népi építészet és a múzeumi etnográfia köréből (Studia Folkloristica et Ethnographica 51. Debrecen ,Szentendre, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2009)

SZABADTÉRI NÉPRAJZI MUZEOLÓGIA - SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUMOK, TÁJHÁZAK MAGYARORSZÁGON AZ EZREDFORDULÓN

ÚJ TENDENCIÁK AZ EZREDFORDULÓN Minden valószínűség szerint a 2000—2001. évi millenniumi ünnepségeknek köszönhetően a rendszerváltást követő bizonytalanság és visszaesés után újra tapasztalunk egy tájházalapítási, -nyitási fellendülést. Az önkormányzatok saját településük financiális és működési gondjain felülemelkedve - a jelzések szerint — ismét előtérbe helyezik lokális értékeik megőrzését. Ennek egyik legkiemelkedőbb, gyors sikerrel kecsegtető lehetősége a tájház-falumúzeum alapítás. A személyes és közösségi identitás erősítésén túl nagyon hatványozottan jelentkezik az igény a falusi turizmusban való erőteljesebb szerepvállalásra. Azt tapasztaltuk, hogy a falvak — saját helyi kultúrájuk és értékeik bemutatására — egyre nívósabb kiadványokat, szórólapokat készítenek és igazán ebben szinte a legelőkelőbb helyen szerepel a helyi tájház = falumúzeum. Az elmúlt néhány esztendő alatt több tucat tájházat nyitottak meg, így például 2003-ban Tákoson, Tiszacsécsén az árvíz utáni újrarendezést követően (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye). Új tájházat adtak át Fertőhomokon (Győr-Moson-Sopron megye), felújítás után újranyitották a hidasit (Tolna megye) és a rábagyarmatit (Győr-Moson-Sopron megye), Cserépfalun, Tiszabábolnán (Borsod-Abaúj-Zemplén megye) ugyancsak tájház létesült. Általános tapasztalatunk az, hogy még mindig nem elég erős a szakmai felügyelet jelenléte sem az újraépítésben, sem pedig a berendezések elkészítésében. Meglehetősen esetleges a helyi múzeumi szervezetek vagy a Szabadtéri Néprajzi Múzeum munkatársainak bevonása a helyreállítási, berendezési munkálatokba. Ennek következtében az épületek állaga, kialakítása megfelelő, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal által helyrehozott objektumoknál kiváló, de a berendezések szakmai színvonala, a tárgyak állapota, leltározottsága meglehetősen egyeneden és sok kívánnivalót hagy maga után. Nagyon nehéz helyzetben van a szabadtéri muzeológia, hiszen a lokálpatriotizmus, a gyűjtési buzgalom megsértése nélkül kell(ene) szakmai tanácsokkal szolgálni. Tapasztaljuk, hogy ezek a lelkes amatőrök sokszor a szakmai hozzáértés híján gyakorlatilag minden adományozott műtárgyat behelyeznek az enteriőrökbe, minden kontroll nélkül. Azok az enteriőrök és berendezések tekinthetők igazán jónak és hitelesnek, ahol a szakértő néprajzos tanácsadása mellett a helyi szemtanúkat, legidősebb adatközlőket is bevonják a munkába. Pl. Hidas, Cserépfalu, Fertőhomok. Talán nem tűnik túlzott optimizmusnak, hogy véleményünk szerint a tájházak fizikai állapotának leromlási folyamata megállt, sőt enyhe fejlődést is érzékelünk. A fenntartók — túljutva egyéb nehézségeiken — újra az építmé24