Cseri Miklós: Néprajz és muzeológia, Tanulmányok a népi építészet és a múzeumi etnográfia köréből (Studia Folkloristica et Ethnographica 51. Debrecen ,Szentendre, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2009)

SZABADTÉRI NÉPRAJZI MUZEOLÓGIA - SZABADTÉRI NÉPRAJZI MÚZEUMOK, TÁJHÁZAK MAGYARORSZÁGON AZ EZREDFORDULÓN

nyek állagmegóvására, karbantartására fordították figyelmüket és energiájukat. (Sokat jelentett például az, hogy a települési közmunkásokat értelmes feladattal kellett ellátni és a tájház rendbehozatala is ilyen feladat volt.) Ezzel azt a tendenciát sikerült megfordítani, amely a megyei múzeumi szervezet keretében működtetett tájházak — maradványelv következtében történő leromlását eredményezte. A települési önkormányzatoknak átadott tájházak jó részét a működtetők igyekeznek — bár szerény anyagi keretek között, de mégis a jó gazda gondosságával - kezelni. Igazságtalanok lennénk, ha nem említenénk meg a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal épületfelújító, konzerváló programját, mely mintegy 100 M Ft értékben 16 tájház teljes felújítását irányozta elő 2003-ban. Sokat jelentett az is, hogy a KÖH kiadta módszertani füzetét „Műemlékem van, mit tehetek" címmel, mellyel egy régi szakmai hiányt pótoltak. A népi műemlékek fennmaradásának legfőbb titka, megítélésünk szerint, a központi költségvetési támogatásokon túl a helyi energiák mind hatékonyabb mozgósítása. A tájházak látogatottsága, propagandával való ellátottsága, bevonásuk a település vagy a kisrégió közművelődési-turisztikai életébe, folyamatosan javuló képet mutat. Már olyan kiemelkedő példákkal is rendelkezünk, mint a Cigándi Tájház, mely az Utazás 2003. kiállításon is önállóan megjelent, és képviselői nívós kiadványt is kínáltak a potenciális látogatóközönségnek. A falusi turizmusba való bekerülés igénye egyértelműen kimozdíthatja hazai tájházainkat a korábban észlelt tespedtségből, elhanyagoltságból. Egyre több település határában jelennek meg — részben a Tájház Szövetség tevékenységének köszönhetően - tájházat jelölő táblák és információs rendszerek, újabb és újabb falufüzetek, tájházleporellók, kisrégiós turisztikai kiadványok készültek, melyekben mindenhol a megtekintendő-megőrizendő értékek között szerepel a tájház. Egyre több követője van Jósvafő, Palóznak, Hímesháza, Edelény vagy Fertőhomok, Noszvaj tájházainak, ahol a működtetők nemcsak muzeális kiállítóhelyként értelmezik tájházukat, hanem színteréül használják közösségi vagy egyéni rendezvényeknek (házasság, temetés), fesztiváloknak, falunapoknak, kisrégiós ünnepi eseményeknek. Meggyőződésünk, hogy ezt a törekvést erősítenünk kell, hiszen a túlélésnek egy másik igen hatékony eszköze lehet. A helyi hagyományok megőrzésének, ill. felelevenítésének és újrateremtődésének igazán autentikus színhelye lehet. Az elmúlt években tovább folytatódott a korábbi tendencia, amely szerint magánszemélyek határozott szándéka tájházak létesítése és működtetése. Több alkalommal fordultak gyűjtők a szakfelügyelethez szakmai segítséget, iránymutatást kérve, mind az épületek kiválasztásához, mind szakszerű helyreállításához, mind a berendezésekhez. Úgy véljük, a szakfelügyelet tevékeny25