Cseri Miklós: Néprajz és muzeológia, Tanulmányok a népi építészet és a múzeumi etnográfia köréből (Studia Folkloristica et Ethnographica 51. Debrecen ,Szentendre, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2009)

SZABADTÉRI NÉPRAJZI MUZEOLÓGIA - A SZABADTÉRI MÚZEUMOK SZEREPE ÉS LEHETŐSÉGEI A VÁLTOZÓ VILÁGBAN

1952-es évet például Paavo NURMI olimpiai bajnok futásának rádióközvetítése jelzi. Az előbb említett walesi bányászsorház utolsó lakásának nappalijában az 1980-as évekből származó Thomson televízió az akkor népszerű szappanoperák folyamatos vetítésével idézi meg a kort. Számunkra minden képzeletet felülmúl a walesi szabadtéri múzeum, amely egy óriási társadalmi merítéssel megfogalmazott elképzelés alapján felépítette a „House for the Future" épületét, mely már 2038-at reprezentálja. Mind az épület, mind pedig a berendezése a kollektív képzelet szüleménye, így esztétikailag és formai szempontból is elborzasztó. De nagyon népszerű. A térbeli bővítéssel elsősorban a különböző békediktátumok által létrehozott, jelentős diaszpórákat jelenlegi határainkon kívül tudó kelet-középeurópai nemzetállamok skanzenjei élnek. Tallinnban, a Szibériába kitelepített észtek életmódját próbálják rekonstruálni, a déliengye] Sanokban a Sztálinéra alatt megsemmisített és eltüntetett lemkek és bojkok házai sorakoznak. Mi is tervezzük Szentendrén már a Kárpát-medencében élő, határainkon túli magyarság bemutatását, s érkezett már hozzánk olyan megkeresés is, hogy egy amerikás magyar kolóniabeh ház vagy templom áttelepítésével állítsunk emléket a 3-4 generációval ezelőtt „kitántorgott" honfitársaink életmódváltásának. Persze megvan a nyugat-európai előképe is ennek, hiszen a Belfast melletti északír szabadtéri múzeumban az ír kisváros megjelenítése mellett, ahogy belépünk egy kívülről óriás depónak tűnő épületbe, egy kivándorlókat szállító tengerjárón találjuk magunkat, s az épület túlsó kijáratán már az amerikai vadnyugat jellegzetes rönkökből összerótt, szögletes telepes építményei tárulnak a szemünk elé. A sort folytathatnám, de ezt sem a hely, sem az idő nem teszi lehetővé. A tanulság egyértelmű, a néprajztudomány, illetve a tágabb értelemben a kulturális antropológia kutatási köre és tematikája a 21. század elejére már meghaladta a hagyományos felfogást. Nem elég a letűnt rurális társadalom reliktumait felkutatni, megőrizni. Nyitni kell - mely nyitás jelenleg is zajlik Magyarországon - közelmúltunk és a jelen kulturális jelenségei felé. Ez a nyitás érzékelhető a világ szabadtéri múzeumainak fentebb említett törekvéseiben is. Mi is dolgozunk már Szentendrén az ún. 20. századi tájegység tudományos koncepcióján, mely a hagyományos paraszti társadalom és életmód felbomlását követően kíséri nyomon a falusi és városi néprétegek építészetének és életmódjának változásait. így látható lesz a FAKSZ- és ONCSA-házak mellett a kockaház is, a cselédházak és bányászkolóniák építményein túl a tsz-korszak középületei, a 70-es évek víkendtelkei, és nem tartjuk kizártnak a panel megjelenítését sem. Az előbbiekben taglalt tudományos koncepcióváltás persze nem ok nélküli. A látogatói igények változása a legfontosabb, de nem egyedüli tényező 12