Cseri Miklós: Néprajz és muzeológia, Tanulmányok a népi építészet és a múzeumi etnográfia köréből (Studia Folkloristica et Ethnographica 51. Debrecen ,Szentendre, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2009)

SZABADTÉRI NÉPRAJZI MUZEOLÓGIA - A SZABADTÉRI MÚZEUMOK SZEREPE ÉS LEHETŐSÉGEI A VÁLTOZÓ VILÁGBAN

ebben a folyamatban. A múzeumok nemzetállami funkciójának módosulása, sőt bizonyos mértékben ennek lebomlása nemzetközileg megfigyelhető a múzeumok képviselte és az általuk megtestesülő identitáskoncepció átalakulásában is. Nemzeti keretek között a múzeum a közös múlt, a közös kultúra letéteményese és szimbolikus teremtője volt, s többé-kevésbé akként működik ma is. Az identitáseszmény megerősödése és átalakulása viszont egymással párhuzamos folyamat. Ma egyszerre tapasztalható, hogy a múzeumok közvetítette kanonikus azonosságok iránt töretlen a látogatói kereslet (az ősi, a magyar stb.), miközben a nagy, monolit koncepciókkal szemben megfogalmazódik a szkepszis, s ennek során előtérbe kerül a szubjektivitás, a mikrotársadalrm azonosságok képviselete. A skanzenekre hatványozottan érvényesülnek ezek a tendenciák. Szinte kivétel nélkül úgy hirdetik és fogadtatják el magukat, mint a nemzeti jellegzetességek legfőbb megjelenítői (például Magyarország kicsiben), ugyanakkor egyre inkább eleget tesznek azon igényeknek, melyek a kisebbségek, a bevándorlók, marginális rétegek, s általában az átmeneti rétegek és a kevert kulturális formák feldolgozására és a többség számára történő bemutatásra irányulnak. Rögtön ehhez a témakörhöz kell kapcsolnunk a nemzetközi skanzenológia másik nagy problematikáját, az értékteremtés és értékközvetítés kérdését. Felvetődik a kérdés, a múzeum továbbra is kinyilatkoztat-e vagy kételkedni tanít, megtanít-e látni, érzékelni finom árnyalatokat és különbségeket, felajánlja-e a párbeszéd és az interaktivitás lehetőségét, ajánl-e praktikus tanácsokat a társadalmi problémák megoldásában, az általuk birtokolt örökség súlyával segíti-e az identitás továbbélését, erősödését. Meggyőződésem és általános tapasztalatom, hogy a szabadtéri múzeumok ebben az értékteremtő és közvetítő folyamatban jó esélyekkel és adottságokkal rendelkeznek. Engedtessék meg, hogy a nemzetközi példák helyett most a szentendreit mutassam be. GYÖRFFY István azt írta: „...közérthetően, a társadalmi elvárásoknak és igényeknek megfelelően segíteni a társadalmikulturális folyamatokat -, ez kell, hogy feladatunk legyen." Tehát mi Szentendrén folyamatosan keressük azokat a témákat, melyek össztársadalmi érdeklődésre számot tarthatnak. Például össztársadalmi jelenség a deviancia, a kisközösségek szétesése, a gyökerek elvesztése, a személyes és kulturális identitások elbizonytalanodása. Rendezvényeink, életmód-rekonstrukcióink, tematikus napjaink pozitív példákat adnak ezek orvoslására. Vagy például vidéken pusztulnak az egyedi és hagyományos építmények, mindent elönt a gyáripari termék, uniformizálódik az életmód, az emberek elszakadnak a természetes anyagoktól, kiveszőben a kézzel történő alkotás. Műemlékvédelmi módszertani anyagaink, kiadványaink, kézműves-foglal13