Flórián Mária, Tóth Béla: Tímárok - A bajai tímárműhely a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

61. kép. Bőrök szárítása rudakra függesztve a szárítópadláson. továbbá, ha a festés hidegen is elvégezhető volt, mert kefélés közben a kezdetben forró festékoldatok lehűltek. A legkedveltebb bőrszín a fekete volt, amit a tímárok vassó oldatának használatával értek el legtökéletesebben, mert a vasvegyület a bőrben lévő növényi cserzőanyaggal lépett akcióba, és fekete színt adott. A vassóoldat a kékfa kivonatával találkozva is mélyfekete árnyalatot eredményezett. A vasfeketével festett bőröket többnyire sztearinszappanos enyvvel dörzsölték be és gyapotlabdával fényezték. Ez a bevonat megakadályozta a festékanyag lepergését és fényt adott a bőrnek. Szintén közkedvelt volt a barna bőrszín, melynek festésekor sárga vérlúgsóval és rézgáliccal kezelték a bőr felületét. A bőrök szárítása A készbőr nedvességtartalmát 14% körüli értékre kellett beállítani, hogy ne penészedjenek és ne melegedjenek be. Erre szolgált a szárítás. De nemcsak a készárut szárították, hanem a kikészítés egyes folyamatai előtt is szárították a bőrt, főleg abban az esetben, ha a kikészítő eljáráshoz szárazabb bőrre volt szükség, mint az azt megelőző műveletnél. A tímárságok szárítás céljára a tímárház padlásterét hasz-