Flórián Mária, Tóth Béla: Tímárok - A bajai tímárműhely a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

A MAGYARORSZÁGI KÉZMŰVES TÍMÁRSÁGOK TÖRTÉNETE A magyar bőrművesség kezdetei és a különféle cserzési eljárások Az állati nyersbőr, a pőre kikészítése a legősibb mesterségek egyike. Hogy a lenyúzott bőr ne rohadjon, ne keményedjen meg, forró víz hatására ne enyvesedjen, füstölték vagy zsírral, agyvelővel kenegetve konzerválták. Régi időkre megy vissza az egyes fák, cserjék leveléből, kérgéből nyert csersav és a timsóásvány tartósító hatását felhasználó cserzési mód is. A bőr kikészítésére utaló legrégebbi magyar szavunk, a tímár (1240) éppen erre a timsós cserzésre utal. E konzerválási mód egyik változatát a magyarság feltehetően magával hozta a Kárpát-medencébe, és Európában magyar cserzésként tartották számon. A tímárokat az Árpád-korban a fejedelmi, majd a királyi szolgálónépek között találjuk. Erre utalnak korai Tímár faluneveink (1067 Szabolcs vármegye, 1193 Fejér vármegye, 1232 Csanád vármegye). Szintén középkori a varga (1389), talán a nyugati eredetű növényi cserzésre utaló szavunk. A vargákat vöröst (maroknak is nevezték. Rajtuk kívül más bőrfeldolgozó mesterek, például szíjgyártók vagy a gyapjas bőrt megdolgozó szűcsök is értettek a bőr kikészítéséhez, a tímárok és vargák pedig fel is dolgozták a készbőrt: lábbelit varrtak belőle. Idővel a tímárok a bőr kikészítésére, a vargák pedig a lábbeli varrására specializálódtak. A két elnevezés azonban hosszú időn át fedte egymást, így a cserző varga kifejezés alatt még a múlt században is bőrkikészítő mestert kellett érteni (1. kép). Ismerkedjünk meg a bőrtartósítás különféle módszereinek lényegével. A legmesszebbi múltra valószínűleg a zsírcserzés, vagyis a szémis eljárás megy vissza. A zsírcserző, szémis tímárok vagy irhások korábban csak az őz-, szarvas- és zergebőrt készítették ki, később azonban a legkülönbözőbb bőrfajtákat dolgozták fel ezzel a módszerrel. A zsírcserzéshez előkészített nyersbőr, felső, űn. /íar^aoldaláról a szőrt kaparókéssel távolították el, hogy a cserzőolaj, zsír behatolását a pőrébe megkönnyítsék. Cserzőhatással a halzsír, lenolaj és repceolaj rendelkezik, azok az olajok, amelyek telítetlen zsírsavtartalmúak és könnyen oxidálhatőak. A szükséges zsiradékot vagy egyszerre kenték a bőrre, vagy apró részletekben fecskendezték rá, majd beleványolták, présel-