Flórián Mária, Tóth Béla: Tímárok - A bajai tímárműhely a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

1. kép. Tímárműhely. Metszet. ték a bőrbe, hogy a benne lévő vizet kiszorítsa. A zsírcserzett bőr puha, gyűrhető és mosható, utóbbi tulajdonsága miatt mosóbőrnek is nevezték. A növényi cserzés hosszú időn át folyamatosan fejlődött, szinte századunk elejéig, azc>ta pedig sokat veszített jelentőségéből. Ezzel az eljárással különböző nagyságú és vastagságú bőröket egyaránt meg lehetett dolgozni. A vöröstímárok, cseres tímárok a tölgy, a fenyő, gesztenye, égerfa stb. kérgét, felaprított törzsét, levelét, gyökerét, kinövéseit (gubacs), az ezekben lévő fanyar ízű, összehúzó tulajdonságú csersav tartósító hatását használták.fel. A növényi cserzés a régi idők óta a gödrökben, földbe süllyesztett kerek vagy négyzet alaprajzú kádakban történt. Ezekben a bőrt és a cserzőanyagot együtt helyezték a vízbe,