Flórián Mária, Tóth Béla: Tímárok - A bajai tímárműhely a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

BEVEZETÉS A bőr ma is egyik fontos anyaga mindennapi életünknek: lábbelik, öltözetdarabok, táskák, tarisznyák, dísztárgyak készülnek belőle. A régebbi korokban azonban jóval nélkülözhetetlenebb volt, nemcsak szinte a teljes öltözet volt bőrből, de például a katonák páncélja, pajzsa, az ágynemű, a bútorzat, tapéta alapanyaga lehetett. Bőrből volt a lőszerszám, a kocsi ernyője, a bányák vizet, ércet kiemelő szerkezetei, a gépszíj. Az egykor sok állatot tartó területeken, például Dél-Amerikában, "bőrkorszakról" is beszélnek a történészek. Amikor a 16-17. században tízezrével hajtották a magyar marhát Velence, Nürnberg felé, nemcsak húsukat vitték a távoli piacokra, hanem ugyanekkora jelentőséggel bőrüket is, amelynek a ridegtartással biztosított egyedülálló minőségét Európa-szerte elismerték. Ahhoz, hogy a bőr rugalmas maradjon, ne váljon törékennyé, ne enyvesedjen vissza nyersbőrré, a különféle célokra különböző módszerekkel kellett kikészíteni. Az ezekre a munkákra szakosodott bőrmüvesek a középkortól céhekbe szerveződtek. Ezek az iparostestületek gondoskodtak a szakismeret átadásáról, a minőség ellenőrzéséről, és egyben a mesteremberek egyfajta "európai közösségét" is megvalósították. Ahogy hozzánk lengyel, német, olasz stb. vándorlegények jöttek, a mi mesterjelölteink is eljutottak távoli műhelyekbe, külföldön is számíthattak pályatársaik segítségére, s a tapasztalatcseréről megtérve új ismereteikkel gazdagították szakmájukat. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum a hazai bőrművességnek állít emléket, amikor bemutatja egy hajdanvolt bajai "vöröstímár" műhelyét. Ez a műhely még a hazai "bőrkorszakban" épült, amikor a nyersbőrt még természetes cserzőanyagokkal és kézműves módszerekkel dolgozták meg. Olyan korszakban, amikor az itt dolgozó mesterek, legények még büszkén vallották magukat a bajai tímárcéh tagjának, de otthon érezhették magukat Közép-Európa bármelyik tímárműhelyében. Ezen a kiállításon a figyelmes szemlélő bepillantást nyer különféle anyagok, vegyifolyamatok, műfogások használatába. Egy sajátos szemszögből azonban visszapillanthat a magyar történelembe is, hisz hazánk egykor nemcsak boráról, búzájáról volt híres, hanem például a magyar marháról és a magyar bőrről is. Beleláthat voltaképp az európai történelembe is, hiszen a kontinensen mindenütt hasonló módszerekkel, hasonló műhelyekben dolgoztak egykor e mesterség művelői, a tímárok.