Flórián Mária, Tóth Béla: Tímárok - A bajai tímárműhely a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

23. kép. A cserzőanyag szárítására szolgáló felső padlástér a tímárműhely bontásakor. tett zsalus táblasor alkotja, ami a padlás állandó és szabályozható szellőzését biztosítja. A padlás közepén oszlopsor vonul végig, amely a mestergerendát támasztja alá. A koszorú- és mestergerendákra támaszkodó kötőgerendákat szegő lécezésre akasztgatták a szárítórudakat, amelyekre a kicserzett bőröket függesztették (22. kép). A szárítópadlásnak a feljáróval ellentétes véghomlokzatán gerendatokos deszkaajtó nyílik. Az ajtó fölött, az udvar fölé kinyúló gerendára, a bikára csigát erősítettek, melynek segítségével a bálába fogott bőrt a padlásra emelték vagy onnan leengedték. A szárítópadláson téglakeretre fektetett deszkatábla szolgál rakodófelületként. A második padlásszintre, a szárítópadlásról deszkalépcső visz fel. Ezt a padlást a két véghomlokzat már háromszögűvé szúkülő téglafala és a 25 szarufapárból álló kettős, hódfarkas cserépzsindellyel fedett tetőszerkezet alkotja. A nyeregtető mindkét ferde síkján három bádog világítóablak szolgáltatja a fényt és a szellőzést. Itt kapott helyet a nyers, szárítatlan, frissen begyűjtött, hántott, még darabolatlan cser-, fenyőkéreg, amelyből a későbbiekben a cserzőlevet készítették (23. kép). A bajai tímárműhely vizét a Szent Antal utca vonalában a Sugovi-