Flórián Mária, Tóth Béla: Tímárok - A bajai tímárműhely a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

18. kép. A vizesműhely belvilága. padlásszint pedig tulajdonképpen a nyeregtető alatti, hódfarkas cserépzsindellyel fedett padlástér (16. kép). A pincébe - az épület úttest felőli véghomlokzatán - gerendalépcsős, szegmensíves lejárat vezet. Maga a pince döngölt agyagpadozatú, meszelt téglafalú, dongaboltozatos. Levegőzését a falakban felfelé haladó szellőzőjáratok biztosítják, melyek fedetlen felső nyílása a talajszint felett látható. A pincében beépített hambárokban a már megszárított és feldarabolt növényi cserzőanyagok, kérgek, a nagy dobogókon pedig a konzervált, szárított, feldolgozásra váró bőr kapott helyet. A pince egyenletes hőmérséklete, egész éven át a 8 C-ot nem haladta meg, biztosította a bőrök épségét, megakadályozta romlásukat (17. kép). Az épület földszintje három részre, háromféle funkciót betöltő helyiségre tagolódik. A telekre befordulva először a vizesműhelybe lépünk be. Ez a helyiség csehsüvegboltozatos, falai vakolatlanok, földje téglával burkolt. A műhely hátsó felében négyzetes, főidbe mélyített előcserző, illetve függesztőgödör, a süllyesztőgödör, majd egy kerek felülnézetű ültetőkád látható. Ezeknek fabélése biztosítja, hogy a bennük megdolgozandó bőrök ne érintkezzenek vassal, és ne feketedjenek meg (18. kép).