Flórián Mária, Tóth Béla: Tímárok - A bajai tímárműhely a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

19. kép. A kikészítő műhely részlete. Ugyanebben a helyiségben áll a katlan, az üstház a nagy vörösréz üstökkel. A tűztér mögötti füstjárat a kéménybe vezet, melyet a földszinten az udvari homlokzaton, illetve a padláson a kéménytesten nyíló kaminlyukon keresztül tisztítottak. Ezeket vastáblás ajtók fedik. A vizesműhelyből a két műhely közötti ajtón a kikészítő műhelybe jutunk, de ez a műhely az udvarról is megközelíthető. Itt történt a már kicserzett és szikkasztott bőrök további kidolgozása (19. kép). Ebben a helyiségben már deszkapadlón, vakolt, meszelt falak között dolgozhattak a tímárok, a mennyezet pedig sík felületű, csapos gerendafödém, melyet alulról vakolt, meszelt nádszövet borít (20. kép). Mind a két műhelyben félteni kellett a bőröket az erős fénytől, napsütéstől, hogy munka közben ne oxidálódjanak, ne sötétedjenek be. Ezért az erősen napfényes, déli oldalon kisebb, félköríves ablakokat építettek be, míg az amúgy is árnyékos északi homlokzaton az ablakok nagyméretűek, de üvegüket még így is fénygátló, kék festékkel mázolták be (2E kép). A kikészítő műhely folytatásában lévő kamrában a kész termékeket tárolták és mérték ki a vásárlóknak. A kamrát követően még egy ajtót látunk, amely a szárítópadlásxa felvivő falépcsőt, a padlásfeljárót takarja.