Flórián Mária, Tóth Béla: Tímárok - A bajai tímárműhely a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

5. kép. Tímárcéh táblaya.. A Nemzeti Múzeum tulajdona. mértékben zsírozták. Természetes színében, festetlenül sosem hozták forgalomba ezt a bőrt. A készbőrt feketére, sárgára vagy pirosra festették. A fekete festéket korom, faggyú, halzsír és viasz keverékéből, a sárgát kökényből és sárga bogyóból, a piros festéket pedig a festő buzér gyökeréből és a török pirosító magjából nyerték. A pirosra festett kordován bőrt karmazsinnak nevezték. Ha csizmafelsőbőrnek készítették ki, a bőr természetes rajzolatát utánzó különleges barkarajzot idéztek elő rajta a barkázófa segítségével. A fekete kordovánbörböl készült csizmát egyszerűen kordován csizmának nevezték, ha sárga vagy piros színűre festették, karmazsin csizma volt a neve. A szattyán bőrt, mivel szintén a törököktől vált ismertté, török bőrnek is nevezték. Ezt a bőrfajtát eredetileg kizárólag a juh vagy kecske finom barkájú bőréből készítették. A pőrét nagy körültekintéssel pácolták, ezzel a bőr símulékonyságát, nyújthatóságát biztosították. A törökök és arabok a pácoláshoz fügét is használtak, a fügében lévő cukor a bőrökben lerakódott mészvegyületet oldhatóvá tette, fokozta a bőr puhaságát. A magyar szattyánkészítők, tobakosok ilyen célból