Hála József - Horváth Gyula (szerk.): Néprajzi dolgozatok Bödéről – Liber Mamorialis – Barabás Jenő hetvenedik születésnapjára (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

GULÁCSI ZSUZSANNA: A gyümölcs és felhasználásának hagyományos módjai Bődén

2 szükségleteit fedezték. Csak kisebb hányad került eladásra. A fák gondozásával a férfiak foglalkoztak. A pálinkafőzésen kívül a szedéstől kezdődő összes többi munkát főleg az asszonyok végezték az idősek, s a gyerekek segítségével. Az alma és körte szedéséhez gyümölcsszedőt is alkalmaztak. A gesztenye és a dió lepotyogott, vagy leverték, de ez utóbbi csak ritkán fordult elő. „A fát verni nem szabad. Az olyan, mindha engem vernének. Az a fa elszárad." A hazaszállítás fejre rakott silingáb&n (kerek vesszőkosárban) történt. A nagyobb mennyiséget ökrös szekér vitte haza. A májustól késő októberig érő nyári friss gyümölcsök mindennapos eledelnek számítottak. Fogyasztották azokat nyersen — kenyérrel, vagy anélkül. A cseresznyét és a meggyet belemagozták, az almát belereszelték a rétesbe és a lepénybe. Gyesztenyeérés idején a gyerekek drótkarikára fűzték a szemeket, s a tűz fölött megpirították. A nyári gyümölcs hitványabb, lehullott része gyakran az állatok eledele lett. A disznókkal és marhákkal olykor a fa alól is föletették. Ám vigyázni kellett, hogy a mohón falt, egészben lenyelt szemek meg ne akadjanak az állatok torkán. Ezért gyakoribb volt, hogy a fölszedegetelt gyümölcsöt apránként adták oda az állatoknak, egészben, vagy megvagdosva, mint a répát. A disznóknak belefőzték a moslékba. Ha baromfinak adták, ráléptek, s úgy vetették oda. A télre szánt gyümölcsök behordását és feldolgozását a nyári szántóföldi munkák mellett folyamatosan végezték. A hulladékgyümölcs nemcsak állati táplálék. Egy másik felhasználási lehetőség a gyümölcsecct készítés.

5 A lehullott alma, körte és szilva keverve is alkalmas alapanyag. Gyakran törték a kissé savanykás fehér pogácsaalmát keverve nagyöreg, leves vadkörtével. Amíg őrlő nem volt, melencében zúzták össze a gyümölcsöt. A melence durva fából ácsolt, 30—50 cm magas kád volt. A töréshez tömör fából készült súlyos törőt használtak. A megtört gyümölcs leve a melence nyílásán át fahordókba csurgott. A cefre állati táplálék lett, vagy a trágyadombra került. A friss gyümölcslé fedetlen fahordókban, vagy nyitott kádakban derült. Az édes, jóízű folyadékot, amíg meg nem savanyodott, mustként fogyasztották. Melegben nagyon jó volt, kivált a gyerekek kedvelték. A gyümölcslé, ha nincs hideg helyen, hamar erjedni kezd. Két hét, egy 96