Hála József - Horváth Gyula (szerk.): Néprajzi dolgozatok Bödéről – Liber Mamorialis – Barabás Jenő hetvenedik születésnapjára (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)
GULÁCSI ZSUZSANNA: A gyümölcs és felhasználásának hagyományos módjai Bődén
A GYÜMÖLCS ÉS FELHASZNÁLÁSÁNAK HAGYOMÁNYOS MÓDJAI BŐDÉN GULÁCSI ZSUZSANNA Bevezetés Dolgozatomban a történeti gyümölcsfajták bemutatása után a falu gyümölcsfogyasztásának szokásait, a tárolás és tartósítás változatait, s a gyümölcshasznosítás egyéb módjait kívánom bemutatni. Adatgyűjtésem során igyekeztem visszakérdezni a szájhagyomány, s az emlékezet űtján elérhető XIX. század végi—XX. század eleji állapotokig. Történeti gyümölcsfajták Böde gyümölcsfáinak egy része a házak körül, az udvar félreeső részén, az istálló mellett, a kert végében van és régen is ott volt. Álltak azonban gyümölcsfák a kaszálón, s annak szélén, a megye (mezsgye) mentén is. A legtöbb fát mégis a hegyen találjuk, a szőlőskert partos oldalán. 1 A ribizli- és málnabokrokkal, dió- és gesztenyefákkal együtt különböző, régi fajtájú alma-, körte-, szilva-, cseresznye- és meggyfák állnak ott ma is. Saját telken saját fák. „Mindenki tudja, hány fája van, még a szőlőtőkéjét is." Az emlékezet visszaidézi a kútnál, az út szélén és á temető oldalán álló közös fákat is. A közös fákról bárki szedhetett gyümölcsöt, de e fákat főleg a gyerekek' keresték fel, hiszen „mindenkinek volt fája". Bőség idején a gazdák megengedték a rászorulóknak, hogy gyümölcsöt szedjenek, de az idősek, a terményt leszedni, feldolgozni nem tudók is átengedték azt megegyezés szerint. A gyümölcs csere tárgya is lehetett. E régi, jó fáknak, ha el is pusztultak, vagy ki kellett azokat vágni, „volt maradékja", vagyis oltványaikban fennmaradtak. Az új, „kertésztől vett fák" megjelenése előtt a bödeiek az alábbi gyümölcsfajtákat termesztették. 91