Hála József - Horváth Gyula (szerk.): Néprajzi dolgozatok Bödéről – Liber Mamorialis – Barabás Jenő hetvenedik születésnapjára (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

BAKSA BRIGITTA: Adatok Böde szőlőműveléséhez

erre a célra használt botot vittek házról házra. Aki megkapta, azon a napon ő vitt ebédet a pásztornak, annyit, hogy vacsorára is maradjon. Minden házra egyszer került sor. A szőlőpásztor nem kapott pénzt. Szüret után körbehordta a kannáját, amit a gazdák szőlőterületük nagyságának arányában megtöltöttek musttal. Később a bort eladhatta, így pénzhez is juthatott. Ezt a feladatot rendszerint szegényebb ember látta el. A másik gyűlés alkalmával a hegygazdák a szüret kezdésének időpontját beszélték meg. A szőlőszedés október 1. és október 20. között zajlott le minden évben. Szőlőfajták A szőlőfajták között jelentős helyet foglalnak el a direkttermő fajták, mert igénytelenek, nem kívánnak sok permetezést és ellenállóak a betegségekkel szemben. A noha közepes nagyságú, tömött fürtű, fehér szőlő. A piros és a fehér delaware kicsi, tömött fürtű fajta, a rothadásnak jól ellenáll. Az Izabella laza, közepes fürtű, kék szőlő. Termése szagos, ezért sokan étkezésre is kedvelik. Az otelló középnagy, tömött (esetenként laza), hamvas, sötétkék fürtű szőlő. Bora sötétvörös, más borok színezésére is alkalmas. Az említett legelterjedtebb fajták mellett kisebb mértékben előfordulnak még a következők: a juhfark, a bőtermő, hatalmas fürtű, de gyenge bort adó milkovec (mirkovácsa) és a tömött fürtű, kékesfekete kadarka. Az újabb fajták közül elterjedt a kellemes ború zalagyöngye és a mézes. Az 1910 körül tetőző filoxera pusztítása után, az újratelepítés során kezdtek oltványszőlőket ültetni. Az oltványokat gyökeresen vásárolták Zalaegerszegen a vendéglősnél, aki egyet adott 6 dl borért. Később azonban néhány gazda már maga is próbálkozott az oltással. Az 1930-as évektől leginkább nohába oltottak olaszrizlinget, rizlingszilvánit, kövidinkát és szlankát. A paraszti gyakorlatban elsősorban a zöldoltás terjedt el. Májusban, az erős növésben levő szőlő esetében az alanyt és az oltóhajtást az összeillesztésnél rafiával,vagy bürökszárból vágott karikával összeszorították (1. ábra). A következő év tavaszán ezt a veszszőt lehajtották (porbujtás) és egy év múlva már levághatták az anyatőkéről. Néhányan, akik az uradalomban dolgoztak, megtanul81