Hála József - Horváth Gyula (szerk.): Néprajzi dolgozatok Bödéről – Liber Mamorialis – Barabás Jenő hetvenedik születésnapjára (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

BAKSA BRIGITTA: Adatok Böde szőlőműveléséhez

ták az ékoltást is. Alanynak vadszőlőt (Ripáriát) használtak. A vadalany és az oltásra szánt szőlő vesszejét nyelvezés sei illesztették össze (2. ábra) és rafiával ösz­szeszorították. A beoltott vesszőket isko­lázták: árokba tették, jól beiszapolták, beföldelték és csirkézték (homokkal be­fedték a vessző föld feletti részét). Egy­két év után annyira megerősödtek, meg­gyökeresedtek, hogy kiültették azokat. Saszlával szívesen oltottak, mert az köny­nyen megfogta. A gyökeres szőlő 40—50 évig is elélt. 1. ábra. Zöldoltás rögzítése bürökkarikával Telepítés A Böde szőlőterületét ért filoxéra­vész (amely a faluban az 1910-es évek­ben tetőzött) után szükségessé vált az újratelepítés. Télen kb. 1 m széles és 70 cm mély árkot ástak és folymatosan haladva átforgatták a földet. Az ülte­tésre a március és az április volt a leg­alkalmasabb hónap. Zsinór segítségé­vel leverték az ujjnyi vastag jelkaró­kat. Ezek völgy felöli oldalára ásták a 40—50 cm mély lyukakat, amikbe el­helyezték a vesszőket. Megtrágyázták, földet tapostak rá, hogy ne kapjon le­vegőt , majd a tetejét lecsirkézték. A homok ugyan átengedte a napfényt, de májusban, mire a vessző kihajtott, lc­2. ábra. Nyelvezés 82

Next

/
Thumbnails
Contents