Hála József - Horváth Gyula (szerk.): Néprajzi dolgozatok Bödéről – Liber Mamorialis – Barabás Jenő hetvenedik születésnapjára (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

BAKSA BRIGITTA: A kender termesztése és feldolgozása Bődén

rást is alkalmaztak volna. A tisztítás további folyamata során gerebenen megfésülték a kenderszálakat. Ilyen eszköz nem volt minden háznál („Ritka volt, mint a kölestörő mozsár."), ezért egymástól kérték el. Bődén csak egyféle rostfésűt használtak. A gereben kb. 1 m hosszú deszkalapjának közepén levő tányérnyi szegrózsát 15 cm-es szögekkel verték ki. Az összefogott maroknyi kenderszálakat belecsapták ebbe a fésűszerű részbe, majd kihúzták és a pozdorját kirázogatták belőle. Az így megfésült rostokat minőségileg is osztályozhatták. A hosszabb, egyenes szál adta a finomabb fonalat, amelynek neve szállá volt. A gereben szögei között maradt rostok durvábbak voltak, ezt Gócnak nevezték. A visszamaradt kócból tehénkötelet készíttettek, a szálát pedig rokkával megfonták. Előfordult, hogy nem választották külön a finomabb és a durvább rostszálakat, mert ha zsákot szerettek volna szövetni, így erősebb fonalat kaptak. A fonás és a fonal előkészítése a szövésre A kétféle minőségű kenderszálakat félretették és csak télen kezdték el megfonni, amikor már minden más gazdasági munkát befejeztek. A kendertermelő családoknál mindenütt volt rokka, amelyet az orsóval együtt városban, leginkább Zalaegerszegen vásárolták az esztergályosoktól. A fonás többnyire esti munka volt. A kemence szájánál gyántássaX (gyantás fával) tüzeltek és ennek fényénél, vagy üvegpipics mellett dolgoztak az asszonyok, illetve a lányok. Az üvegpipicsben zsír, vagy lenmagolaj égett. A rokkára felkötött kenderszálat megnedvesített ujjakkal sodorták, és az orsóra fonták. Amikor az orsó megtelt, a fonalat a motollára hajtották fel, amely azt a gombolyításra készítette elő. Erről levéve megmosták, megáztatták a fonalat, még vizesen hamut szórtak rá, majd egy edényben a tűzhely szélén gőzölték, amitől kifehéredett. Már a fonal esetében is gyakran alkalmazták a vásznak mosási, fehérítési eljárását. Ilyenkor a párósajtár

ban párolták a szövésre előkészített alapanyagot. A sajtárba került a vizes fonal, amelyet egy a köcöléveX (vászonruhával) leterítettek. Erre szórták a hamut, majd hideg vizel merlek rá, míg el nem lepte az edény76