Hála József - Horváth Gyula (szerk.): Néprajzi dolgozatok Bödéről – Liber Mamorialis – Barabás Jenő hetvenedik születésnapjára (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

BAKSA BRIGITTA: A kender termesztése és feldolgozása Bődén

telt gödör) két köteg kendert fejével, kettőt tövével, váltakozva tettek egymásra. A tetejére fatuskót helyeztek, vagy a tóka szélén levert kampókkal (horgas fákkal) lefogott rudakkal szorították le a kötegeket. Egy tókát több család is használt. A virágos kendernek egy hét elegendő volt, hogy a szár külső részén levő értékes rostanyag lelazuljon a növény belső, fás szövetéről. Kettő-négy héttel később megérett a magvas kender is. Ezt a kinövés után kazlakba állították. Addig állt így, amíg a magja le nem jött (csépelhetővé nem vált). Ezután hazavitték és egy leterített ponyván egyszerre néhány szál kendert egy sámlihoz ütögettek. így jutottak hozzá a maghoz, amelyet egy öreg kerekrostával kiszeleltek, megtisztítottak és a következő évre félretettek vetőmagnak. A magkender legalább 2—3 hétig ázott, mivel ez mindig erősebb szárú volt a virágosnál. A virágos és magvas kender feldolgozásának menete ettől kezdve megegyezett , de a virágost mindig külön kezelték, mert annak szebb, fehérebb volt a szára. Az áztatás után a fellazult, fás rostokat tiszta vízben kimosták. A selejt bői kötelet sodortak, azzal erősítettek össze egy köteg kendert. A kévéket „három lábra" széthúzták és így szárították. A KENDER TÖRÉSE ÉS TISZTÍTÁSA A megszáradt kenderrostok közül a már megkorhadt, belső, fás részeket el kellett távolítani. Ennek összetörésére használták a kendervágót. A két deszkáéi közé járó nyelv (vágókar) segítségével törték apró darabokra a fás részeket. Utána a rostszalagok közül kirázták a pozdorját (törmeléket). A legtöbb asszony ezt a munkát este, holdvilágnál is végezte. A kendervágást a tilolás követte. Amíg a kendervágó nyelve viszonylag bő nyílásban mozgott, addig a tiló deszkái között keskenyebb volt a rés. A tilolás célja ugyanaz volt, mint a vágásé. A tiló vágókarja a szűkebb nyílás miatt szorosabban járt, tehát finomabb kidolgozást tett lehetővé. A művelet során még több és apróbb pozdorja hullott ki a kenderszálak közül. Ezután a tiló hoz, vagy egy oszlophoz csapkodták a kendert, hogy a törmeléktől megtisztítsák és a szálak kiegyenesedjenek. A faluban nem emlékeznek arra, hogy valamilyen puhító eljá75