Hála József - Horváth Gyula (szerk.): Néprajzi dolgozatok Bödéről – Liber Mamorialis – Barabás Jenő hetvenedik születésnapjára (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

BAKSA BRIGITTA: A kender termesztése és feldolgozása Bődén

A KENDER TERMESZTÉSE ÉS FELDOLGOZÁSA BŐDÉN BAKSA BRIGITTA A kender termesztése A fontos háncsrost-tartalmú ipari növény termesztése, mint Magyarország sok más falujában, Bődén is jelentős volt. A kendert mindig a település közelében levő, jó minőségű földbe vetették. Bődén minden családnak volt kenderföldje, ahol az asszonyok és lányok megtermelhették a mindennapi élethez és a ruházkodáshoz szükséges vászon alapanyagát. Egy-egy terület általában nem volt nagyobb 15 m

2-nél, amelyen kb. 120 marok kender termett meg. Ez a mennyiség biztosította a család éves szükségletét. A kenderföldet ültetés előtt minden évben alaposan előkészítették, hogy jó minőségű rostnövényt tudjanak termelni. A felszántott, vagy felásott földet a vetés előtt tyúktrágyával megszórták, amit az eső belemosott a talajba. A kendermagot kézzel vetették el. A tyúktrágya, valamint a sűrű vetés együttesen biztosították, hogy a kender vékony szálú legyen. A kendert április végén, május elején vetették, a kukoricával egyidőben. A mag már egy-két nap múlva kikelt és a növény a kiszedésig nem igényelt különösebb gondozást. Nyár végére a virágos kender általában beérett. Zöld szára sárga színű lett, világossárga virágai a porzás után elhaltak. Ekkor kinőtték (kiszedték). Rostkikészítés A ROSTOK LEVÁLASZTHATÓSÁGÁNAK ELŐKÉSZÍTÉSE A kinőtt, nyers virágos kendert szárították, mert a közvetlen áztatástól szétmállott volna a szára. A két maroknyi kévéket fejükkel összetámasztva, kúpokban állították fel a föld végén. Egy hétig száradt, majd az áztatás következett. A kenderáztató tókába (3x3x2 m-es, vagy 4x4x2 m-es vízzel 74