Hála József - Horváth Gyula (szerk.): Néprajzi dolgozatok Bödéről – Liber Mamorialis – Barabás Jenő hetvenedik születésnapjára (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)
BALOGH BALÁZS: „Gyántásfa" készítés Bődén
erdő (Kustánszegig). A gyújtósfa készítés majdnem kizárólagosan téli munka, ősztől tavaszig mellékfoglalkozásként űzik, mert télen a fűtés miatt megnő a gyújtósfa iránti szükséglet és télen a gyántásfa készítésére jobban ráérnek az emberek. Régen csak néhányan, csak azok foglalkoztak egész éven át gyántássaá, akiknek nem volt saját földjük. Nyáron is elkelt ugyan a gyántásfa, de nem volt olyan kapós, mint télen. Valamikor a legtöbb falubelinek 1—5 hold erdeje volt. Mindenki a, saját erdejéből szerezte be a háztartásához szükséges gyántásfa mennyiséget. A gyántások viszont, akik ebből pénzeltek is, mindenkinek az erdejéből kiszedték a begyántásodott tuskókat, így történik ez még napjainkban is. Nézeteltérés soha nem támadt emiatt, aki megtalálta, az vihette el a tuskókat, de a gödröt be kellett temetnie. Ezt minden alkalommal meg is tette és meg is teszi mindenki. Horváth Sándor — a legnagyobb tapasztalatú gyántás a faluban — említette, hogy nagyon ritkán ugyan, de előfordult, hogy dolgozott valamit cserébe annak, akinek az erdejéből elvitte a tuskókat. Régen (amikor még több olyan öreg fenyő is volt a falu közelében, amelyeket „fönt is kivert a gyánta") előfordult, hogy az eleven fából is kivágták a gyántás részt, de ezt mindig tiltották. Az 1960-as évek közepéig szabad volt a kitermelés és az eladás, nem kellett blokkot váltani az erdősnél: „A tuskó mindenkié vót." Végül az amúgy is kihalófélben levő tevékenység majdnem teljes megszűnéséhez az vezetett, hogy a tanácstól származási papírt (engedélyt) kellett beszerezniük a gyantásoknak. Régen többnyire egyedül jártak a gyántások az erdőbe. A faluban így mondták egymásnak: „Elmegyek holnap gyántázni!" Az 1940-es évek végén és az 1950-es években azonban egyre gyakoribbá vált, hogy a távolabbi vidékekre — mivel Böde környékén már kitermelték a gyántástuskókat — ketten jártak el, általában 2—3 napra. Horváth Sándor és öccse, Imre napjainkban is párban járnak az erdőbe gyántázni. Irtókapát, nagyfej szét és (ha meszszebbre mennek) 3—5 erős csollánzsákot visznek magukkal. 5—10 éves vágásterületeket keresnek fel, ahol a répafenyök kb. 15 cmes tuskói és a földben levő gyökerek már elgyántásodtak. (A gyántásodás okát nem ismerik.) Előfordul, hogy némelyik nagyobb fenyőnek a tuskóját már két év után is fölveri a gyánta. Elég ritka 68