Hála József - Horváth Gyula (szerk.): Néprajzi dolgozatok Bödéről – Liber Mamorialis – Barabás Jenő hetvenedik születésnapjára (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

BALOGH BALÁZS: „Gyántásfa" készítés Bődén

a jó gyántástuskó, kb. minden 10—15 tuskó közül egy. Onnan lehet megismerni, hogy a kérge már lerohadt, de a béle (belseje) nem korhadt el, fölcsicsergett rajta (a felszínére került) a gyanta. Ha fejszével odavágnak: kemény. Az irtókapával elhúzzák a pudvál (átvágják a gyökereket és a földdel együtt félrehúzzák), majd a földből kézzel kiemelt tuskót a fejszével elrepegetik (nagy hasábokra hasogatják). Az irtókapával kitermelt gyökerek körül csak a gyántás darabokat szedik össze. A tuskó elrepegetésénél a nem gyántás részeket levágják és otthagyják, vagy ha hideg van, akkor azzal tüzelnek, hogy átmelegedjenek. A tuskó közepe alatti anyagyökér (főgyökér) a legértékesebb, mert mindig az a leggyantásabb rész. A gödröt mindig gondosan betemetik: az irtókapával visszahúzzák a kikapált földet és a gyökér, illetve a tuskó értéktelen darabjait. Munkájuk során más falubelivel régen sem találkoztak, ma meg különösen nem, mert a környező községekben soha nem foglalkoztak gyántásfa készítésével. A tuskókon sohasem vesznek össze, ketten mennek és mindketten annyit visznek haza, amennyit találnak. Régen a kitermelés után az egyedül járó gyántások még aznap hazamentek, a zsákokat a vállukon, vagy a fejükön cipelték. Újabban a fáradozás csak úgy éri meg, ha 2—3 napig egy helyen dolgoznak. Ilyenkor a teli zsákokat a csekmetben eldugják (apró ágakat és leveleket szórnak rá), vagy valamelyik közeli ismerősüknél hagyják, akinél meg is alszanak. 2—3 nap munka után hazamennek és szekérrel visszatérnek a zsákokért. Ha szekérrel érkeznek a munka színhelyére, akkor rögtön hazaindulnak. (Ilyen esetekben a munka idejére általában a jószágokat is az ismerősre bízzák.) Előfordul az is, hogy a szekeret megrendelik: az egyik falubelijüket megkérik, hogy menjen értük a megbeszélt időpontban. Ezért a segítségért a fuvarosnak is adnak a kitermelt gyántás fából. A feldolgozás otthon történik. A hasábokat kisbaltával (szekercével) tuskón felhasogatják. Ezt a munkát általában a férfiak végzik az udvaron, hideg időben az istállóban, vagy a konyhában. (Régebben, ritkán előfordult, hogy asszonyok is aprították a fát.) A hasábokat szemmértékre, kb. 1—2 cm vastagra és kb. egy arasz (15—25 cm) hosszúra hasogatják. A felhasogatott alágyújtósokat egy kosárba gyűjtik. 69