Hála József - Horváth Gyula (szerk.): Néprajzi dolgozatok Bödéről – Liber Mamorialis – Barabás Jenő hetvenedik születésnapjára (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

BALOGH BALÁZS: „Gyántásfa" készítés Bődén

GYÁNTÁSFA" KÉSZÍTÉS BŐDÉN BALOGH BALÁZS A gyántásfa (gyantásfa) fenyőfából készített, nagy hőfokkal, sokáig égő alágyújtós, a tűzgyújtás hatékony segédeszköze. Bődén a gyántásfa készítést az 1960-as évek elejéig jelentékeny számú ember háziiparként, kiegészítő jövedelemforrást nyújtó tevékenységként űzte, amely hagyományosan a legszegényebbek piacra termelő foglalkozása volt.

1 A falubeliek szerint Bődét „emberemlékezet óta" a környék legszegényebb községeként tartották számon, ezért a gyántások (gyantásfa készítők) valamikor mind bödeiek voltak ezen a vidéken. Általános vélemény ma is: „Régen egész Böde a gyántásból pénzelt. Vitték a zalaegerszegi piacra. Ez vót a szegénykereset." Az 1950-es években — főként a fenyőerdők fokozatos kivágása miatt — visszaszorult a gyántásfa készítés. 1960-ban háziiparként már csak 5—6 család űzte.

2 A városi gáz bevezetése a kereslet gyors visszaesését eredményezte a zalaegerszegi piacon, ezért az 1960-as évek közepére majdnem teljesen megszűnt ez a tevékenység. Napjainkban már csak két ember, Horváth Sándor és öccse foglalkoznak alkalmanként gyántásfa készítéssel és árusítással. Ez, a valamikor egész Bődére jellemző háziipar a szegénység fokmérője volt, a környékbeli falvak — elsősorban Döbréte, Teskánd, Hottó és Salomvár — lakói gyántás bödeieknek csúfolták őket. Ritkábban a füstösek és a bödei gyántások csúfolódás is járta. A gyántásfa készítés miatt a bödeieket ma is csúfolják, mert a piacra termelő Horváth Sándorékon kívül még számos család foglalkozik napjainkban is gyántásfa készítésével, amit saját háztartásukban használnak fel. Gyántás fát csak a répafenyö (erdei fenyő; Pinus silvestris L.) tuskójából és gyökeréből lehet készíteni. Valamikor Böde közelebbi és távolabbi környékén egyaránt répafenyö erdők húzódtak, de ezek kiirtása miatt az 1940-es évektől kezdve egyre messzebbre kell elmenniük a gyántás oknak. A következő erdős területekre jártak, illetve járnak ma is: Bödör-völgyi erdő, Bödei-völgy, Sebesvölgy, Kávási fenyös, Zalátnok, Erdei major, Németfalu, Apáti 67