Hála József - Horváth Gyula (szerk.): Néprajzi dolgozatok Bödéről – Liber Mamorialis – Barabás Jenő hetvenedik születésnapjára (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

LACKNER MÓNIKA: Adatok Böde gyűjtögető gazdálkodásához

Bődén, hogy az uradalomban tovább fennmaradt a makkoltatás (főleg a Boros-erdő ben), mert a falusi konda hamarabb feloszlott. A makkoltatás korai megszűnésének okát adatközlőim a tiszta tölgy-, ill. bükkerdők hiányában látják. Az emlékezet szerint a makkoltatásra ősszel és télen került sor. A kanász naponta kihajtotta a kondát. Ennek fő célja a takarmánykímélés, hisz a disznókat Bődén kukoricán és árpán hizlalták. A makkoltatás megszűnése után még sokáig összegyűjtötték a makkot, elsősorban sertések takarmányozása céljából, de az 1920as években fel is vásárolták azt. A makk összeszedése főleg női munka volt, gyakran több családból a lányok és az asszonyok közösen végezték. A makkot nyírfasöprüvel összehúzták, majd miután rostával eltávolították belőle a földet és a szemetet, zsákokba, vagy silingákba gyűjtötték. Egy-egy nagyobb fa alól fél zsákkal is össze lehetett szedni. A makkot a vegyeserdők tölgy- és bükkfái alól szedték fel. Nem számított, hogy kinek a tulajdonában volt az erdő, a makkot szabadon elvihették belőle. Allatok takarmányozására használták a fagyöngyöt (Loranthus europaeus) is. Kilevelesedett ágait tavasszal gyűjtötték be, főleg férfiak Megszerzéséhez nagy ügyesség kellett. Vagy fára mászva szedték, vagy a fa alatt állva, hosszú rúdra erősített kampó segítségével vágták le az ágakat. A fagyöngyöt mindig saját felhasználásra gyűjtötték, sosem eladásra. A szekérrel hazavitt ágakat otthon szecskavágóval felaprították és gyakran pelyvái is kevertek bele. Szarvasmarhákkal etették fel, állítólag jó tejet adtak tőle. Az erdei fákon és a gyümölcsfákon élősködő fagyöngyö 1 egyaránt összegyűjtötték, főleg azok a családok, amelyeknek tavasz táján a takarmányozás gondot okozott. Ha a megtermelt takarmány nem volt elegendő, a szénát szalmával keverték össze. A szalmát mint almot ilyenkor az összegyűjtött száraz levél, a csalit pótolta. A levél gyűjtésének módját az egész falu ismerte és gyakorolta, a módosabbak csak a rossz takarmány termő években, a falu nagy része minden évben. A levél gyűjtésére ősszel, annak lehullása után került sor. Csak a száraz levelet gyűjtötték össze, a nedveset nem. Előszeretettel szedték a tölgyfa és a gesztenyefa levelét, mert ez öregebb volt, mint a többi fáé és így jobb trágya lett belőle. A csalit összeszedése általában családi keretek között történt. Deszkával megmagasított oldalú (az elejét és az oldalát vesszővel fonták 63