Hála József - Horváth Gyula (szerk.): Néprajzi dolgozatok Bödéről – Liber Mamorialis – Barabás Jenő hetvenedik születésnapjára (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

BALOGH BALÁZS: Egy uradalmi kocsis munkája a zalaszentmihályfai majorban (1942 – 1945)

ott szolgáló szüleivel. A cselédeket mindig egy évre fogadták fel, a cselédeskedés Szent György-naptól Szent György-napig tartott. Sok cseléd aggódott, hogy felfogadják-e a következő évre, vagy sem, de Tamás László munkájával nagyon meg volt elégedve mindenki, ezért ő mindig maradhatott, sőt egyre magasabbra lépdelt a cselédtársadalom hierarchiájának lépcsőin. Kisbéresként kezdte és nyolc év alatt a parádés kocsisságig vitte példamutató szorgalmával. Ha valakinek nem tartottak tovább igényt a munkájára, akkor annak már jaguárban szóltak, hogy tájékozódni tudjon a környékbeli, vagy távolabbi uradalmakban levő esetleges munkalehetőségekről. Az elbocsátásra szánt cselédnek összesen két napja (február elseje és másodika) volt, hogy más uradalmakban az elszegődést lebonyolítsa. Ha ez idő alatt nem sikerült munkát találnia, akkor gyakran térden állva könyörgött még egy-két nap haladékért, amit általában minden cseléd meg is kapott Kiss Teréziától. A máshova szegődött cselédnek pontosan április 24-én el is kellett költöznie az új munkáltatójához, ahonnan szekérrel jöttek érte és családjáért. Tamás László három éven keresztül, 1942-től 1945-ig volt uradalmi kocsis. E minőségben megbecsült helye volt az uradalmi cselédség társadalmi hierarchiájában, rangban a harmadik volt a gazda és a parádés kocsis után. (Gazdának általában bognárt fogadtak fel, mert „az sok mindenhez értett".) A kocsis mellett- a juhásznak is volt presztízse, de a gulyás és a béres már nem volt különösebben megbecsült cseléd. A kanászt meg egyenesen lenézte mindenki, mert mocskos állatokkal foglalkozott és „munkája nem igényelt nagy szakértelmet". Tamás László kocsis fő feladata a mindennapi állatgondozás mellett (ha nem rendelték ki mezei munkára) az ölfa szállítása volt. Nyáron (Szent György-naptól Szent Mihály-napig) hajnali 4 órakor kelt, különben 5 órakor. Kelés után első útja az istállóba vezetett. Először kitisztította az általa hajtott két ló jászlát, majd abrakot (szálastakarmányt) adott nekik. Ezután kihordta a lovak trágyáját és kisöpörte az istállót. Amíg a lovak ettek, ő már nekilátott a pucoldíukhoz (csutakolásukhoz). Nedves szalmacsutakokkal dörzsölte végig az állatokat a nyaktól kezdve, a háton keresz160