Hála József - Horváth Gyula (szerk.): Néprajzi dolgozatok Bödéről – Liber Mamorialis – Barabás Jenő hetvenedik születésnapjára (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

HORVÁTH GYULA: A „bakcsacsi"-tól a „sintérezés"-ig

Az alábbiakban Böde egykori gazdag játékanyagából mutatok be néhányat a teljesség igénye nélkül.

8 Népi gyermekjátékszerek Bakcsacsi vagy bakszekér (1. ábra). Hüvelykujj vastagságú fűzfából készítették a gyermekek többféle méretben. Villásan nőtt ágat kerestek, amelynek egy-egy szárát 70—80 cm hosszúra vág'ák le. Ehhez választottak egy 200—250 cm-es rudat, amire rögzítették a villa alakú ágas mindhárom végét, hajlékony fűzvesszővel, vagy kenderkóccal. Ezután 2 darab 100—120 cm-es botot félkörívben meghajlítva hosszirányban a rúd és az arra már korábban ráerősített villás ág közé feszítettek, az egyiket a jobb, a másikat a bal oldalra. Végül a kialakult szánszerű alkalmatosságot az érintkezési pontoknál jól összekötözték. 1. ábra. Bakcsacsi vagy bakszekér Az utcán, a Falu-réten és legelőn iskolás korú gyermekek egymást húzták a bakszekéren. Általában ketten húztak egyet, majd cseréltek. Előfordult, hogy komlóból gyöplöt is készítettek hozzá. Voit olyan is, amelyikre nem lehetett ráiiini, mert nem bírta volna el a terhét, ezt csak magában húzogatták. Eső után különösen jól csúszott. Bakkecske. 10—15 cm hosszú, 1 —1,5 cm átmérőjű bürökdarabokat (Conium maculatum) mindkét irányból mélyen behasogattak, vigyázva arra, hogy ketté ne törjenek a kis pálcák Ezekből hármat-négyet-ötöt állott vízben áztattak. (Erre a célra a legmeg148