Hála József - Horváth Gyula (szerk.): Néprajzi dolgozatok Bödéről – Liber Mamorialis – Barabás Jenő hetvenedik születésnapjára (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

HORVÁTH GYULA: A „bakcsacsi"-tól a „sintérezés"-ig

fclelőbb az állatok itatóvályújában lévő víz volt.) Csak egy-két napot kellett várni és a bevágott kői ódarabok összepöndörödtek. Ha jól sikerült az áztatás, akkor a szétválaszthatatlanul összekapcsolódott bürökdarabok hasonlítottak a dulakodó kecskebakok szarvához. Öt-tíz éves gyermekek játékszere volt. Búgattyú (2. ábra). Kb. 30 cm hosszú és 4—5 cm széles, vékony falemezt a közepén két helyen, egymástól 1—2 cm-re átfúrtak. A lyukakba 100—120 cm-es vékony madzagot fűztek, aminek a két vegét összekötötték. A falapot középre húzták, majd a két hüvelykujj segítségével párhuzamosan, de lazán tartották a madzagot. A falemez , valamint a kezek körkörös mozgatásával összetekerték a zsinórt, majd a mell elé emelve megfeszítették, lazára engedték. Ezzel a mozdulatsorral a falap az erőteljes forgás közben búgó hangot adott. Minél gyorsabban pörgették, annál jobban szólt. Hattizenkét éves korban kedvelték leginkább. Bodzafa puska (3. ábra). 3—4 cm átmérőjű és 40—50 cm hosszú bodzafa ágat vágtak, aminek puha belét egy vékony pálca segítségé- i. ábra. Búgattyú vei kifúrták. Az így kapott üreges hengerbe keményfából tüllőt (dugattyút) kerestek. A tüllö átmérője megköze3. ábra. Bodzafa puska 149