Hála József - Horváth Gyula (szerk.): Néprajzi dolgozatok Bödéről – Liber Mamorialis – Barabás Jenő hetvenedik születésnapjára (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)
SÁNDOR ILDIKÓ: Halottvirrasztás Bődén
a magyar nyelvterületen másutt is ismert volt — a „kuka aszszony" így siratta el az urát: ,Jaj, istenem, ki vet be nekem, ki lesz a likam bedugója, pemetem kivonója." A másik történetben a fehér lepelben megjelenő kísértettől megkérdezik: —Mit kívánsz? Erre a válasz a következő: — Ajtónyitást. Azzal a fehér lepedős tolvaj kisurrant a padláson összeszedett holmival. A fentieken kívül a faluban néhányan még emlékeznek halottvirrasztó- és imatravesztia töredékekre is. A temetésre délután került sor. A kántor a /elkövetésben mindenkitől elbúcsúztatta a halottat. A koporsó lezárása előtt a halott arcát letakaró kendőt összehajtva a feje alá tették. Ekkor kötötték a sírjelre a keresztág at. Korábban erre a célra díszes háziszőttest, később gyárilag készült, új, fehér damasztszalvétát használtak. Ez a halott zászlója a túlvilágon. A szemfödelet, ha a családnak nem volt elegendő pénze megvásárolni, papírból cifrázták ki. Bődén (részben a rossz útviszonyok miatt) a halottat mindig vállon vitték ki a temetőbe. A négy vivőnek az elhunyttal azonos neműnek kellett lennie. Olyankor váltották csak fel férfiak a női vivőket, ha a falu messzebb eső pontjáról, vagy ha rossz időben vitték a koporsót. A vivők elsősorban a keresztgyerekek és a keresztkomák közül kerültek ki. Ezek hiányában más rokonok és ismerősök végezték a feladatot. Fiatal leány és legény temetésén a vivőkhöz még 5 koszorúslány és 5 vőfély csatlakozott az elhunyt kortársai közül. 1901-ből még adatolható, hogy egy idős asszony temetésén a vivő nők fehér ruhában voltak. A menet elején a kendővel díszített sírkeresztet vitték. A szertartás befejezésekor a keresztvivő leoldotta a kendőt és a papnak adta. Bődén kétszer a papot illette a keresztág, minden harmadik alkalommal pedig a kántort. A temetés résztvevői figyelték, hogy ki lépett be elsőként a temetőkapun, mert ebből lehetett következtetni a következő halott nemére és életkorára. A sírásót külön fizetség nem illette meg a munkájáért, mert a sírásásért és a temetőkert gondozásáért a temető körüli széna lekaszálása volt a fizetség. Pénzt csak az utóbbi időben adnak neki. A temetés ideje alatt az egyik szomszéd végezte odahaza a torra való előkészületet, amire a vendégeket a temetőben hívták meg. A 145
