Hála József - Horváth Gyula (szerk.): Néprajzi dolgozatok Bödéről – Liber Mamorialis – Barabás Jenő hetvenedik születésnapjára (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

SÁNDOR ILDIKÓ: Halottvirrasztás Bődén

rokonságon kívül a papot, a kántort, a harangozót, az öltöztetőt, a sírásót és a vivőket hívták meg, újabban a munkatársakat is meghívják. A házigazda így kínálta a vendégeket: „Egyenek, igyanak, mert akkor a halottnak a másvilágon terített asztala lesz" A tor ételei régebben a pörkölt, a bor és a kalács voltak, újabban a rántott hús, a fasírt, a burgonya és rizsköret, valamint többféle sütemény. Újabb keletű szokás, hogy a meghívottaknak a tor végén csomagolnak, mint lakodalomkor. A tor rövid ideig tart és csendesen telik el, csak az elhunytról ejtenek néhány megemlékező szót. A virrasztó intézménye, mint láttuk, Bődén nagyon sokáig maradt fenn. Megszűnése után szerepét a temetés más mozzanatai vették át. Máig érzékelhetően él az igény a helybeliekben, hogy közösen búcsúzzanak el az elhunytaktól. A szokásban bekövetkezett változásokat elsősorban kívülről—felülről jött intézkedések, hatások indukálták, követve a megváltozott életmódot és körülményeket. JEGYZETEK 1. SZENTMIHÁLYI I. 1960c. További adatok a virrasztásról: SZENTMIHÁLYI I. 1960a., 1960b. 2. ILLYÉS I. 1894. 3. SZENTMIHÁLYI I. 1951 —1971. 4. SZENTMIHÁLYI I. 1951 —1971. 5. SZENTMIHÁLYI I. 1951 —1971. 6. SZENDREY Á. 1941. 7. GÖNCZI F. 1914. 360. 146