Hála József - Horváth Gyula (szerk.): Néprajzi dolgozatok Bödéről – Liber Mamorialis – Barabás Jenő hetvenedik születésnapjára (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

SÁNDOR ILDIKÓ: Halottvirrasztás Bődén

juk, hogy a falunak négy ilyen könyve volt, belső borítójukon a következő kézírásos bejegyzéssel: „1907 évben Gulás József Hozata". A könyveket az adományozó családja őrizte, halálesetkor elment értük az egyik rokon és elkérte azokat. Ugyanott volt megtalálható a szentmihályfai templom két régi gyertyatartója is, amelyeket a ravatal mellé állítottak. Jelenleg ezek a halottasházban vannak. Az itt említett könyvek egyik példányában bukkant rá SZENTMIHÁLYI a kézzel az elő- és hátlapra írott menyasszony- és vőlegénybúcsúztatóra, valamint ugyanazok külön lapokra leírt másolataira is. (Sajnos nem ez a példánya maradt meg a könyvnek!) Menyasszonybúcsúztató: Föltették a szüzkoszorút a menyasszonynak Mely szomorúságot okoz menyegzös háznak Ne sírjatok jó szülök, mert ennél szebb mennyegzöt nem láttatok, •í Hát áldjátok a Teremtöt Egy másik változatban az utolsó két sor így hangzik: Vig az én menyegzőm, a Jézusnak vagyok én vig jegyese.

4 Vőlegénybúcsúztató: Én is vőlegény vagyok már indulni akarok Most jöjjön a násznépem szomorú mennyegzőmre Én is szép rózsa vótam még életbe vótam De most már a halál leszakított én is ugy elhervadtam,

5 Ezt a vőlegény éneket &z első sor megváltoztatásával „menyasszonyének"-ként is énekelték: Már én menyasszony vagyok... SZENTMIHÁLYI csak egy-két versszakot írt le gyűjtőfüzeteibe és az általunk megkérdezettek is csak ennyire emlékeztek. A dallamot már egyáltalán nem sikerült rekonstruálni. Mivel a szövegek nagyon hosszúak voltak és csak ritkán kerültek előadásra, nem meglepő, hogy a teljes szöveget senki sem tudta fejből. A második búcsúztatónak pl. a hétfalusi csángóktól is ismerjük egy sok verssza143